2018. április 17., kedd

103. Amikor Sztálinváros először szavazott

Sztálinvárosban táblákkal és énekszóval vonultak a szavazóurnák elé a szocialista város boldog lakói

Amikor Sztálinváros először szavazott

írta: Vészi Endre 


Fotoriporter lencséjére, 
tudósításba nem fér a kép,
hogyan szavazott Sztálinváros, 
köszönve növő, szép életét.
Megtelt szívem, mint megfigyeltem
szavát, első szavazatát,
s ahogy győzöm, tudósításként
így adom én ezt most tovább.

Első köszöntő volt a gyermek,
gesztenyebarna, rőt, búzaszín,
mosolyt szavazva, kicsiny ember
ringott az anya telt karjain,
s ébredezett a dús karokban,
ki az országnak derűt izen,
jövő városok építője, 
sztahanovista - de még kicsiben. 

Óriáskohó és erőmű, 
kokszoló, kikötőnek öble,
szavazóink sorába léptek, 
hazánk üdvére, mindörökre. 
A terrakotta-színű házak,
a sugárszökkenésű utcák,
nemcsak a pentelei síkot,
új életünket koszorúzzák.

Ott már a holnap rügye pattan,
ahol ma épít, alkot a nép,
Adamski Lőrinc erre gondolt,
s hőstettel övezte nevét. 
Az ifjú város felemelte - 
mérnökök, ácsok így szavaztak,
hogy lehessenek hírvivői 
a fecskeszárnyú új tavasznak.

Így mondtak igent e szép napon...
A fényt hálóba felfoghatod?
Kicsiny tükrödben őrizheted
a sugárzó májusi napot? 
Csak gyönyörködöm s eltűnődöm
ez építő, e szülő lázon,
s boldog vagyok, hogy megírhatom
sztálinvárosi tudósításom.

Megjelent: Népszava, 1953. május 19.

_______________________________

Vészi Endréről:

Apja szappanfőző volt. A polgári iskola elvégzése után a vésnökmesterséget tanulta ki, a Geduldiger cégnél dolgozott 1932-1938 között. 1934-től jelentek meg versei a következő újságokban: Népszava, Nyugat, Szép Szó, Pesti Napló, Magyar Csillag, Munka, Válasz. Első verseskötete 1935-ben jelent meg. 1937-től közéleti cikkei, szociográfiai riportjai. Első regénye, a Felszabadultál 1937-ben elnyerte a Pantheon könyvkiadó Mikszáth-díját. 1942-től munkaszolgálatos, koncentrációs táborok foglya. 1945-ben tért haza, és még ugyanebben az évben a Népszava munkatársa lett 1951-ig. 1948-tól folyamatosan jelentkezett kötetekkel, hangjátékokkal, színdarabokkal, filmekkel, tévéjátékokkal. 1950-ben feleségül vette Dlabola Margitot. Az Írószövetség titkára 1955–1956 között. 1956-ban lemondott tisztségéről.


Ha tetszett, oszd meg, hogy ismerőseidhez, barátaidhoz is eljusson a cikk. Köszönöm!
Megosztás:

2018. április 16., hétfő

102. Sándor András - Sztálinváros VIII.

HŐSÖK


MÍG A MECHANIKAI MŰHELY és az öntöde alapjait ássák, lázas ütemben folyik a város építése.
Eljött a tél és a sár nem akart eltakarodni, csak mindig hidegebb lett. Enyhe tél volt, nem igen fagyott, de azért mindig fagypont körül settenkedett a higanyszál teteje. Nem maradt abba az építkezés egy percre sem. öreg kőművesek csodálkoztak: hogyan lehetséges télen építeni ?
A szovjetember megint megmagyarázta, hogyan.
Itt volt, amikor el kellett űzni a rabszolgatartókat, itt volt, amikor ki kellett jelölni a nagy Mű helyét, elvállalta a tervezés legnehezebb részét, gépeket küldött és most segítségünkre sietett, hogy megmutassa, hogyan lehet télen gyorsabban építeni, mint eddig bármikor is csinálták Magyarországon.
Makszimenko, Romanov és Kotov.
Ők jöttek el falazni Pentelére.
Félnap alatt felhúztak egy emeletet. A Ládonyi-brigád majd megszakadt, mégsem tudta utólérni őket.
Bűvészek voltak? Vasból van a szívük, a tüdejük?
Nem. Csupán annyi, hogy lerázták az évszázadok és évtizedek ezernyi megszokásának bilincseit és szabadon, merészen, új dolgokat alkotnak.
Makszimenko egyetlen szerszáma a kanál és ezzel mindent elvégez. Nem aprózza el munkáját sok felesleges mozdulatra, csak a téglákat rakja egymás mellé. Előtte teríti valaki a habarcsot, mellette adogatja valaki a téglát a keze alá és rohanvást nő a fal.
A szovjetember megmutatta a munkafelbontást és a körfalazást.
Így dolgozott Makszimenko Dunapentelén egy hónapig és megtanította a kőművesbrigád-vezetők legjobbjait új módon, szocialista emberhez méltón falat rakni.
Szemlátomást nőttek ki a házak a földből.
Az öt kockával szemben felépült a két "bivaly" és ezzel megszületett az új város első utcája. Igaz, hogy még feneketlen volt a sár ebben az utcában, de már utca volt, két oldalán két sor házzal Emelkedtek az iskola falai is és a "Partizán"-brigád már ásta a C 4-es és a C 5-ös nevű két ház alapjait.
A földet hordó kubikosbrigádok hamarosan megismerkedtek a betonkeveréssel. A házak emeleti- és tetőfödémjei betonból készültek. Zúgtak a betonkeverőgépek és az emberek keze nyomán a legszilárdabb födémek feszültek rá a falakra. Nem volt könnyű a talicskát tolni a feneketlen sárban. Nem volt könnyű a cementeszsákokat cipelni, míg a lábak térdig süllyedtek a felázott talajba. Hideg széf fújt, esett az eső, vagy éppen a hó lepte be a téglarakásokat és csontig hatott a hideg az ujjakba, amikor le kellett söpörni a tégláról a havat.
De nemcsak a természet ellen kellett harcolni.
Dunapentelén számtalan arcvonal alakult, az osztályharc frontjai. A kultúrteremben a jampecek ellen, a munkahelyeken a jobboldali szociáldemokraták és az alattomosan befurakodott kémek ellen, a szállásokon megbúvó lecsúszott urak és kulákok ellen, az irodákon meghúzódó horthysta és korrupt elemek ellen, a műszaki vezetésben támadó ellenség ellen.

Dancs Piroskának hatalmas gépek engedelmeskednek...

A kemény harcosoknak, akik kitartottak, meg is lett a jutalmuk.
A "Partizán"-brigád tagjai fejenként 1400-2000 forintot kerestek havonta. A Lőwy Sándor-brigád, Olajos Dezső és tizenhat ifjúmunkás társa kint a kikötő-szigeten dolgozott a legsúlyosabb körülmények között. Esőben, sárban, hóban vágták a fákat, a kezük meggémberedett, szédültek az éhségtől, mert a konyhán garázdálkodó ellenség megakadályozta az ebéd kiszállítását a szigetre. Hétszámra nem kaptak fizetést; mint kiderült, azért, mert az erdészlakban meghúzódó közönséges tolvajok elsikkasztották a bérüket. Mindez nem riasztotta vissza őket. Segítettek a pártbizottságnak az ellenség leleplezésében, harcoltak és győztek.
Ma a Lőwy Sándor-brigád a Dunai Vasmű építkezésének egyik legjobb ifjúmunkás-brigádja. Teljesítményük állandóan meghaladja a 200 százalékot és keresetük fejenként 1600 forint havonta. Tervük az, hogy a Vasmű felépítése után itt maradnak dolgozni a gyárban.


A Vasmű építői sohasem fogják elfelejteni Csabán Anna önfeláldozó hőstettét. Tél volt, csúszós, fagyos sár. Alappillért betonozott a brigád. Ez úgy történik, hogy egy nagy gödröt ásnak, a gödörben az ácsok bezsaluzzák a leendő pillért, azaz deszkából pontos formát ácsolnak a betonnak. A vasbetonszerelők ezekbe a deszkaformákba, azaz a zsaluzásba beszerelik a gömbvashuzalokat, rudakat és aztán következik a beton beöntése a zsaludeszkák közé. Amikor a beton megkötött, megmerevedett, leveszik a deszkát és készen van a vasbetonpillér. A betonozásnál a brigád egyik tagja bent van a gödörben és simítja vagy vibrátorral tömöríti a pépszerű betonmasszát. A betonkeverőgéptől csillékkel, vagy billenő vastalicskákkal, a nehéz "japáner"-ekkel szállítják a gödör széléig a betont és onnan öntik be. Így dolgoztak Csabán Annáék is. A betonkeverőgép zúgott és a fiúk szaporán táplálták homokkal, folyami kaviccsal, cementtel. A hepehupás talajon, az agyig érő sárban, a csúszós, fagyos földön nehéz volt a munka. Minden erőt meg kellett feszíteni. Délutánra bizony már ólmosodik a láb, fáradt a kar, húzódnak az izmok. A gödörben egy lány dolgozott. A japánert toló fiú egyre nehezebben bírta ezt a nagy erőfeszítést: a japánert megmozdítani, tolni és a gödör szélén megállítani, amikor tele van betonnal és mázsás a súlya...
Anna egy fordulónál szívdobogva nézett a gödör felé és felsikoltott.
A fiú, úgy látszik, megcsúszott, mert nem tudta megállítani a japánért a szokott helyen, a nehéz vastalicska tovább csúszott, már ott volt a gödör szélén...
A fiú kétségbeesetten kapaszkodott bele, de nem tudta visszahúzni és egy nagyot kiáltott. Megrémült, mert tudta, hogy a gödörben egy brigádtársa dolgozik és ha a betonnal telt japáner rázuhan, akkor ő menthetetlenül gyilkosává válik annak a lánynak, aki éppen úgy a jövőjét megalapozni jött ide, mint ő...
Csabán Anna fejében, mint a villám cikázott végig egy egész gondolatsor. És a gondolatsor végén Anna minden izma megfeszült, mint a macska, ugrott a gödörhöz, féllábbal bele is lépett és a lányt kirántotta a dűlő japáner alól.
A saját lábát már nem tudta visszahúzni, az reccsent a japáner kereke alatt és eltörött.
Így mentette meg Csabán Anna egy társának életét. Azóta már Csabán Anna lába is meggyógyult és most még több tapasztalattal, komolyan dolgozik tovább a Vasmű építésén.


Valamikor a múlt rendszerben a kubikosok olyanok voltak, mint a kivert kutyák. Még vonatra sem volt pénzük, talicskájukkal gyalogoltak egyik munkahelyről a másikra. Szállásról senki sem gondoskodott számukra, ott teleltek ki a talicska mellett, munkaalkalomra várva a budapesti Teleki-téren vagy a Haller-piacon.


"Ajkunkon vidáman új nóta csendül..."

Hogyan él L. Szász Antal kubikos Dunapentelén 1951-ben?
A szoba, amelyben brigádjával lakik, szép, tágas, világos helyiség. Négy nagy ablakon ömlik be a fény. Húsz ágy van a szobában, öt-öt egymás fölött és egymással szemben. Középen asztal, székek és egy hosszú pad. Szekrényük is van, azonkívül mindenkinek polca. Munka után lezuhanyozzák magukat a fürdőben, szépen felöltöznek és elmennek bevásárolni a népboltba. Aki akar, az a klubszobába megy olvasni, a másik a barátaival vagy a kedvesével találkozik és sétál egyet a parti erdőkben. A harmadiknak DISZ-gyűlése van. (A DISZ kezdeményezésére esténként a szobákban szépirodalmi olvasókörök is működnek.) A negyediknek táncpróbája. Este nyolc órakor mindnyájan elmennek a moziba, amely a kultúrteremben van. Vannak közöttük, akik röplabdázni járnak mások labdarúgóedzésre. Sokan ping-pongoznak, sakkoznak, könyvankétokra járnak. L. Szász Antalnak egy somogymegyei faluban él a családja. Kéthetenként haza szokott menni feleségéhez és kisgyermekéhez. A múltkoriban a kisfia arra kérte, hogy vigyen neki legközelebb egy triciklit. így aztán L. Szász Antal két hét múlva kénytelen volt felutazni Budapestre, vett egy szép, piros triciklit 200 forintért és a legközelebbi vonattal hazavitte. Volt is otthon öröm! (Ha még néhány hetet vár, megtakaríthatta volna a budapesti utat, mert azóta játék- és díszműárubolt is nyílt Pentelén.)

A zenekar

Ilyen ma egy pentelei kubikos élete. Esténként vidáman szól a zene az étterem kerthelyiségében, ott, ahol azon az esős őszön az első barakkokat építették és ahol azt a hiábavaló kútfúrást végezték. Tágas büffé is van, olyan, mint bármelyik budapesti büffé és még egy étterem a hatos kocka földszintjén. A nagy üzletház most épül, annak az emeletén is étterem lesz.

Folytatás hamarosan!


Sándor András - Sztálinváros
Egy boldog város
A szén és acél műve
Új hadsereg
Harc

Hősök

Ha tetszett, oszd meg, hogy ismerőseidhez, barátaidhoz is eljusson a cikk. Köszönöm!

MÉG TÖBB VÁROSTÖRTÉNET

Megosztás:

2018. április 12., csütörtök

#7nap - 42


Ó, ha újra fiatal tini lennék, minimum egy hétvégére! Nos ebben az esetben csakis ezt a hétvégét várnám egész évben, hiszen rengeteg jobbnál jobb program várja a fiatalokat, érdemes lesz körbenézni, ha tehetjük szakadjunk el a képernyőktől, főleg hogy ilyen jó idő van, és reméljük ilyen is marad! A már megszokott heti hetes csomagolásban essen szó egy kicsikét a szavazásról, a költészet napjáról, majd az idei FMD-ről, amit városunkban rendeznek meg. Egy kicsit elkalandozunk a telefonok világába is, - helló Huawei! - majd visszakanyarodva a programajánlók világába, előbb egy templomi koncert Bach kompozícióival, majd egy igazi hajrázós rendezvény, Kaptár Fesztivál, abból is a 3.! Azért a komolyabb téma szerelmesei sem maradhatnak program nélkül, Rácalmáson a Robotika kiállításon előadásokkal, bemutatókkal várják a téma kedvelőit, ahol többek között R2D2-vel is lehet "találkozni". Szelfibotokat ne hagyjátok otthon! Mit is kívánhatnék: Legyen mindenkinek eseménydús, élményekkel teli hétvégéje. Start! Most és itt.

1. Választás 2018

Egy valami biztos volt, hogy április 8 után sem lesz nyugodtabb a közélet, igaz a címlapokról hirtelen eltűntek a fenyegető tényezők, mintha nem is lettek volna.. (nem is)
Az eredmény tükrében viszont látható, nagyon elkeseredett lehet az ország egyik fele, akik talán abban bíztak, hogy változás lesz. Sajnos nem. Ekkora médiafölénnyel, pénzösszeggel szemben, azt hiszem kijelenthető: széllel szemben..... Azért amit lehetett mindenki megtett, leszámítva a nyilvánvaló kamupártokat, akik pénzért.. tulajdonképpen semmit nem csináltak... Hogy ez kinek lehet érdeke, azt hiszem nem kérdés, illetve az sem, hogy a kormányközelinek mondott médiafelületekről özönlöttek a valóságot még csak meg sem közelítő hírek, de nyilván erre is lehet válasz: KAMPÁNY VAN, azaz csak VOLT.


És mindeközben, mialatt mi esetenként rágjuk/rágtuk a gumicsontot, a háttérben tovább gazdagodnak az illetékesek, és tulajdonképpen ellenőrizetlenül, mindenféle törvényi támogatással robogunk tovább a mindennapokban, újabb, és újabb botrányos ügyek felé. Kérdésekre már rég nincs válasz, és már azt is tudjuk, sajtótájékoztatót csak a vesztesek adnak. Apropó... nem tudnánk olyan kérdést feltenni, amire pozitívan lehet válaszolni? Elkeserítő, de lassan már nem, maximum az erre szakosodott médiafelelősök. Bőven van belőlük, és a NER rendszere is már rég kiépült, és a Kossuth tér is rég üres...
Apropó választópolgárok, akik most nagy, színes betűkkel írják ki magukból az érthető fájdalmat, és szidják az "ellenzéket". Nos ezek az ellenzéki politikusok, naponta tették ki magukat a lejáratókampányoknak, az hamis, összetákolt kamu híreknek, miközben saját szabadidejükben, családjukat ritkán látva próbáltak élni demokratikus jogaikkal. Lehet egyet nem érteni, lehet kifogásolni, de lehet csatlakozni is, netán tüntetésekre kijárni, mert az utóbbi ellenzéki tüntetések nem igazán a tömegjelenetekről szóltak, pedig, ha csak a hozzászólásokat nézzük, fotelforradalmárokból azt hiszem van bőven...
Csak remélni tudom, hogy az elkövetkező időszakban végre elkezdődik egy valódi, előremutató építkezés, és egyszer csak kikerülünk ebből a nehéz helyzetből. Oktatás, egészségügy, mezőgazdaság... elég csak 3 fő területet említenünk, amik mostanában eltörpülnek a lázas stadionépítések mellett.
Közös ügyek mellett, alulról, és vidékről szervezve elindulhatna egy csendes "forradalom". Ne hagyjuk megint az utolsó hetekre, hónapokra!
Megválasztott képviselőinknek eredményes(ebb), jó munkát, próbálják meg bebizonyítani, hogy megérdemelték a rájuk adott szavazatokat.

2. Költészet napja
Pörgősebb, kimértebb, mély tartalommal bíró, rövidebb, hosszabb, viccesebb, vagy komolyabb. Azt hiszem kár is lenne folytatni a sort, szerintem mindenki el tudná mondani, kinek mely versek jönnek be. Ilyenkor április derekán, a magyar költészet napján kicsit több szó esik a rímes alkotásokról, és ez így van jól. Én pedig sokadjára ajánlom, a 2015-ben készült verscsokrot, melyet akkori végzős diákokkal készítettem. Ígérem, lesz folytatás!



3. FMD 2018


Újra élettel telik meg városunk, megyéből sok diák érkezik Fejér megye seregszemléjére, a Diáknapokra. Kórusok, táncosok, színjátszók, versmondók, zenekarok, énekesek, hangszeresek, egy biztos, a belváros most egy kicsit hangosabb lesz.
Ilyenkor sok szeretettel gondolok vissza a mi diáknapi rockzenekaros fellépésünkre, ez még 1997-ben történhetett, amikor a Csótányok zenekar arany minősítése után mi "csak" ezüstöt érdemeltünk, aminek persze így is örültünk. Sajnos a 3 számos kis műsorunkból idő hiányában csak egyet adhattunk elő, amit próbáltunk kicsit felturbózni, az első két alkotást egyszerűen összefésültük. Nos.. a zsűrinek talán ez az egy nem tetszett, mert hát az idő.... De ez nem nagyon érdekelt már bennünket.
Visszatérve a jelenbe, sok sikert lányok, fiúk, ez a hétvége legyen a tiétek, szóljon rólatok! (aztán a többi is!)  


Diáknapok 2018 - diaknapok.hu

4. Huawei Appgallery


Programok kifejezetten Huawei telefonra. Ha hihetünk a pletykáknak, vagy az ígéreteknek, kifejezetten minőségi alkalmazásokat találhatunk majd, hát, kíváncsian várom, sok év után Samsungról váltottam Huawei telefonra, egyenlőre azt kell mondjam: nem bántam meg. Ha esetléeg nem találnád a Play Áruházban, innen le tudod tölteni:



Elsőként a Huawei P20 és P20 Pro modelleken jelenik meg előretelepítve az AppGallery, később pedig minden új Huawei és Honor készülék ezzel fog érkezni már gyárilag, és korábbi modellek is megkapják. 

forrás: napidroid.hu

5. Templomi koncert

kép: vira.hu

Komolyzene kedvelőinek igazi csemege, Dunaújvárosba érkezik a Budapesti Fesztiválzenekar Barokk Együttese. 

Mikor: 2018. április 14. 18:00
Hol: Dunaújváros, Evangélikus templom

Műsoron:
Johann Sebastian Bach: Selig ist der Mann, BWV 57;
Ich will den Kreuzstab gerne tragen, BWV 56


6. III. Kaptár Fesztivál


Sajnos mi már idén kimaradunk a hazai mezőnyből, de egy biztos, nagyon jó koncertek várják az érdeklődőket a Kaptár Music Pub 7. születésnapja alkalmából megrendezett III. Kaptár Fesztiválon , érdemes körbenézni, mikor ki lesz a fellépő! 



Mikor: április 13-14-15.
Hol: 2400 Dunaújváros, Gyárkapu út 4.


Légy ott, érezd jól magad! :)

7. Rácalmási Tavaszi Vásár



Harmadik alkalommal szervezi meg a rácalmási önkormányzat támogatásával a Vállalkozók Rácalmásért Egyesület a Rácalmási Vásárt április 14-án a rácalmási Jankovich kúriában, amelynek idén a robotika lesz a témája.
Nem csak izgalmaznak ígérkezik, de az is lesz!



Mikor: 2018 április 14. 10:00
Hol: rácalmási Jankovich Kúria 
Megosztás:

2018. április 11., szerda

101. Sztálinvárosi négysorosak



Rózsa András:

SZTÁLINVÁROSI NÉGYSOROSAK

Egy tanítványomnak
Új ez a város, szilaj szele szépít,
üde erejével vissza ne élj!
Kötelez - ne feledd el! - Sztálinváros.
Itt növekedtél: házad volt s hazád.

Ébredés
Ha zöld ködök rése közt megsejted a hajnalt
s látod, a város új napra éled, 
köszönj csak merészen a fölkelő napnak
Beethovent zümmögve, munkádra készen.

Kockák és bivalyok
Ők még a gödrökből nőttek s látták, 
mint óvja gyöngéd anya gyermekét,
ha hajlós pallón ebédért lépdelt.
A tűnő időt őrzik ők ma már.

Újszülött köszöntése
Mint reggeli napfény, jöttél városunkba.
Érd itt deledet s alkonyod, ha eljő, 
mondhassák rólad - élj úgy! - a boldog utódok: 
hasznos volt és szerény, mint a harmat.

Megjelent: Sztálinvárosi Hírlap - 1961.03.10.

Rózsa András

„Boldog  boldogtalan élet az enyém, s ezt, immár csaknem negyven évesen nyugodtan mondhatom. Amikor 1935. október 22-nek hajnalán édesanyám világra szült Budapesten, bizonyára ő sem gondolta, hogy milyen kunkorok után térek ide vissza, még most is úgy érezve: csupán útközben vagyok. Eközben nevelkedtem egy Szabolcs megyei tanyán, voltam tiszta szívű, éneklő diák Nyíregyházán, a Kossuth Gimnáziumban, aztán végre 1958-ban, a debreceni egyetemen kezembe vehettem magyar-történelem szakos tanári diplomámat." Első írásaim 1954-ben jelentek meg megyei lapokban. "Néhány hónapos debreceni „szabadúszás” után adminisztrátor lettem, majd könyvtáros, és 1961-ben Budapesten át egészen Dunaújvárosig jutottam. Addig a valóság-csoda-városig, ahol nem is annyira egyesztendős tanárkodásom (Vasvári Pál Általános Iskola), inkább hatesztendős újságíróskodásom érlelt emberré. Olyanná, aki önmagával, érlelődő sorsával is szembe tud nézni már.” Fekete sárkány (1974) című kötetében is fellelhető néhány lírai hangvételű vers ebből az időszakból. „Budapestre 1968 őszén kerültem vissza. A Népsport labdarúgó rovatának munkatársa, majd a lap főmunkatársa lettem, szolgálni akarván egy régi szerelmet, a költészet édestestvérét, a játékot.” Verseit, novelláit, kritikai írásait  közölte az Alföld, a Jelenkor, az Élet és Irodalom és a Rezzen a szél debreceni antológia. Fociológia (1981) című sportkönyve már a sportújságírói korszakának terméke.

Az Útközben (1965) című Fejér megyei írók antológiájában így vall önmagáról:  "Szinte magam előtt is észrevétlenül kezdtem el verset írni. Ma sem tudom eldönteni, mi áll közelebb szívemhez. A vers? A próza? S mint ahogy ebben sem, úgy érdeklődésemben sem tudtam megállapodni. Egyformán vonz az irodalom, a filozófia, a közgazdaságtan tudománya, a fizika és a biológia. Jelenlegi munkám, az újságírás, még ösztönöz is erre a sokirányúságra. Nem, nem! Álmomban sem kísért meg a polihisztorság gondolata! Csak minél többet szeretnék megismerni a való világból, s minél mélyebben. "

Forrás:
Sztálinvárosi Hírlap archívum
József Attila Könyvtár - jakd.hu



Költészet napjára 2017 - Hetényi István: Meg kéne írni

Költészet napjára 2016 - Weöres Sándor: Le journal




Ha tetszett, oszd meg, hogy ismerőseidhez, barátaidhoz is eljusson a cikk. Köszönöm!


Megosztás:

2018. április 8., vasárnap

100. Sztálinváros első országgyűlési választásáról


Buti Gyula Kossuth-díjas, kétszeres sztahanovista sztálinvárosi kőműves társai körében
vonul a szavazóhelyiség elé. Boldogan és büszkén szavaznak a két kezük teremtette
gyönyörű új városban

  



Képek Sztálinváros első országgyűlési választásáról 


Sztálinvárosban még sohasem volt országgyűlési választás. Négy évvel ezelőtt meg maga a város sem létezett. Hirtelen keletkezett, még a pacsirták sem értek rá elszokni innen, most is ott trilláznak a magasban, az emberkéz formálta ú| táj: a város felett. S ma Sztálinváros is országgyűlési képviselőket választ. 

Kora reggel van még - szelíd, csendes, napsugaras reggel - de máris csoportosan sietnek az ünneplőruhás dolgozók a fellobogózott utcákon. Felemelő érzés itt szavazni, ahol akaratlanul is a jövő felé fordul a tekintet, ahol népfrontunk programmja öltött testet minden egyes téglában, minden emelkedő gyárfalban, a város és a vasmű között serdülő ifjú fákban is, amelyek újjá változtatják még a levegőt is a dunamenti fennsíkon. 
A szokatlanul széles, a jövendő arányaihoz mért Sztálin-út még vakolatlan ötemeletes házsora előtt fiatal házaspár igyekszik a tíztantermes iskolában lévő szavazóhelyiség felé. A fiatalasszonyon tarka tavaszi ruha, a férfin vadonatúj sötétkék ünneplő. Mellükön a "Sztálin Vasműért" emlékérem ezüst és bronz fokozata. Az óra még csak félhetet mutat és a szavazás hét órakor kezdődik. De az iskolaépület előtt máris szélesen, áradóan hullámzik a tömeg. Mindenhonnan énekfoszlányokat hoz a szél. 

★ 

Petró József, a tíztantermes iskola fiatal tanára, akit tavaly ősszel a Pedagógiai Főiskoláról helyeztek Sztálinvárosba, már reggel öt óra után elindult a szavazóhelyiség felé. Az iskola előtt csalódottan torpant meg. Egy rővidkabátos fiatal munkásnő sétált izgatottan a lezárt szavazóhelyiség előtt. A feljárónál pedig egy nagy újságlepedőbe temetkezett férfi ácsorgott. "Mit sétálgatnak itt ilyenkor?" - a fiatal tanár rosszallóan csóválta a fejét, s az iskolaépület mögötti féligkész épületet mustrálgatta nagy melegséggel a szívében. Az ő apja ott dolgozik, mint segédmunkás, méghozzá jól dolgozik, hiszen a művezető, ha találkozik vele, mindig megdicséri az édesapja munkáját. 
Valamivel hat óra előtt megérkezett Fekete József elvtárs, az öntöde párttitkára, a szavazatszedő bizottság helyettes elnöke. Petró hallotta, amint megszólította a nyugtalanul sétálgató rövidkabátos elvtársnőt: 
- Mire vár az elvtárs? Tatán szintén tagja a szavazatszedő bizottságnak? 
- Dehogyis. Én ... Elsőnek szeretnék szavazni. 
"Mit lehet itt tenni? - tűnődött Petró József. - Hiába, be kell érnem a harmadik hellyel." De most egyre többen jöttek, minden irányból. Még jóformán körül sem nézett és már vidám, zsibongó sokasággal telt meg a tér. 


Rengeteg gyereket látni mindenfelé. A szavazni induló szülők magukkal viszik őket a szavazóhelyiségbe is A legifjabb nemzedék aktív részese és propagandistája a választásnak. A kis Gulácsi István például két dobbal járkál a szavazóhelyiség előtt és dobpergéssel köszönt minden érkező csoportot. 
Úgy tűnik, mintha az utcák virágos mezőkké válnának az. ünneplő sokaságtól. Az egész város énekel. 
A Bartók Béla-úti szavazóhelyiség előtt harmonika szól, s a népi táncosok mellett csakhamar a szavazók is táncraperdülnek. 
A Május 1 utcai 7-es szavazókörzet előtt ünnepélyes csoport vár bebocsátásra Elöl piroskendős úttörő parányi urnát tart magasra. Az urnából hatalmas fehér boríték áll ki: "Virágzó hazánkért, Sztálinvárosért!"


Bent a szavazóhelyiségekben egymás után lépnek az urnák elé a dolgozók a gondosan leragasztott borítékkal. Most egy naptól és széltől szinte feketére cserzett arcú építőmunkás lép előre. Mikor ujjai elengedik a borítékot, boldogan mosolyog. Mögötte idős munkásasszony áll. Haja régimódian, kontyba tűzve. Ünnepélyesen komoly, majdnem szigorú, de neki is lelkesedés, ifjúi tűz lángol a szemében. Mérnökök és vasasok, fiatalok és öregek, férfiak és nők - egyemberként vonul fel az egész Sztálinváros. Volt gazdasági cselédek, háztartásbeliek, egykor éhező bér-rabszolgák, munkanélküliek Ma - sokezer alkotó, sokezer építő, sokezer szabad munkás, valamennyien úgy érzik, miután leadták szavazatukat: lendítettek egyet a jövőn. 
A népfront programmjára a sztálinvárosiak a választási békeversenyben több és jobb munkával válaszoltak. Most feleltek szavazataikkal is. 
Déli 12 óráig leadta szavazatát az új város választópolgárainak 95 százaléka. 


Adamski Lőrinc kormánykitüntetéses sztahanovista kőműves sok-sokmillió téglát épített bele az új városba. Délután kiült feleségével Sztálin-úti lakásuk erkélyére és széles mozdulattal az előttük kibontakozó képre, az épülő Sztálin Vasműre és a hatalmas városra mutatott: 
- Látod, erre szavaztunk! 

Kolozsvári Endre

Szabad Nép 1953. 05. 18.


Forrás:
Szabad Nép archívuma
Dunaújváros története képeslapokon


Ha tetszett, oszd meg, hogy ismerőseidhez, barátaidhoz is eljusson a cikk. Köszönöm!

Megosztás:

99. Sztálinváros képviselőjelöltjei






Sztálinváros képviselőjelöltjei

(Tudósítónktól)
A nagy Sztálin nevét viselő város -választásra készül. Négy esztendeje, amikor a magvar dolgozók országszerte a szavazóurnák elé járultak, a dunapentelei fennsík homokja felett még szabadon keringett tavaszi szél. A párt, a kormány akkor ígéretet tett: új várost, hatalmas vasművet épít a Duna mentén. A magyar nép ötmilliónyi szavazatával jóváhagyta a tervet. S ma áll a város: hatvan hatalmas lakóház, két iskola, négy óvoda, két bölcsőde, orvosi rendelőintézet, 800 személyes filmszínház, sporttelep, posta, kenyérgyár, mosoda, négy üzemi konyha, három étterem, üzletház... - város áll e pusztaság helyén. A négyezer lakosú kis Dunapentele örökébe a 30 000 lakosú, egyre növekvő Sztálinváros lépett. A várostól nem messze gyárkémény füstölög: dolgozik már az erőmű, a tűzállótéglagyár: acélt csapolnak az öntödében, daru csikorog a szerelőcsarnokban, s odébb kohó, és martinmű nő ki a földből. 
Amit pártunk, államunk ígért, megtartotta. Ahol négy évvel ezelőtt pusztaság volt, ma 850 gyermek könyvekkel a hóna alatt iskolába jár. Az utak mentén nyárfák zöldelnek. S a gyárat a várostól elválasztó fiatal erdőben két-három méter magasak már a fák: nőnek, terebélyesednek. Bármerre néz az ember - köröskörül mind teljesebb valósággá válik a párt, a kormány szép ígérete. 
Most képviselőt jelölnek Sztálinváros és a Sztálin Vasmű építői. Ez a város nem látott csendőrszuronyt, Horthy-féle nyílt szavazást - nem is fog látni soha. 
A Vasvári Pál általánosiskola termében gyűltek egybe a sztálinvárosiak, hogy kiválasszák képviselőiket. 
- Javasolom, hogy első jelöltünk Rákosi Mátyás elvtárs legyen - mondja az ünnepi gyűlésen Bojér Béla munkaérdemrenddel kitüntetett kétszeres sztahanovista kőműves. A teremben felzúg a tapsvihar, a munkások felugranak helyükről, s forró lelkesedéssel kiáltják: Éljen Rákosi! 
Egyszerre emelkedik magasba a karok erdeje. Sztálinváros építői érzik, Rákosi elvtárs köztük van mindig. Rákosi elvtársról beszél itt minden: e magasba emelkedő 
nagykohó, a Május 1-utca munkásházai, a 400 gyermeket befogadó óvodák és bölcsődék, a sokezer kötetes könyvtár - az egész hatalmas mű. amelyet milliók izzó békeakarata emelt a puszta helyébe. 
A gyűlésen most a vasmű és a város többi képviselőit jelölik ki - Száz és száz. hőse van legnagyobb békeművünk építkezésének. Becsület és dicsőség illeti valamennyiüket. Nehéz közülük kiválasztani: ki lenne a legméltóbb a képviselőjelölt megtisztelő címére. "Meg kell fontolnunk - mondja Bíró Miklós sztahanovista kubikos - kik legyenek Rákosi elvtárs segítőtársai az új országgyűlésben. A magam részéről Sztálinváros második jelöltjéül Bonta József elvtársat, a 33-as Mélyépítő Tröszt Kossuth-díjjal és munkaérdemrenddel kitüntetett főmérnökét javasolom. Két éve dolgozom egvütt Bonta elvtárssal itt, Sztálinvárosban. Sokáig annak a vállalatnak volt a főmérnöke, amelynek én kubikos-brigádvezetője vagyok. Tudom róla, hogy félárva gyermekként nőtt fel, anyja dohánygyári alkalmazott volt. A Műegyetem elvégzése után 80 pengős szellemi inségmunkás lett. Külföldre kellett vándorolnia, mert a Horthy-rendszer nem adott neki munkát. Az igazi alkotómunka lehetősége számára is csak a felszabadulás után nyílt meg - s most nem is kíméli erejét, boldogan, szívvel-lélekkel adja tudását a mi szép országunk, a mi Sztálinvárosunk építéséhez. Számos nehéz műszaki feladatot oldott már meg - mint például a vasmű vízellátásának biztosítását. Most, mint a tröszt főmérnöke, ő irányítja a többi közt a nagykohó és a vagonbuktató építkezését is. Mi, munkások szeretjük és becsüljük Bonta elvtársat, aki gyakran fordul hozzánk, meghallgatja és meg is szívleli javaslatainkat, velünk van, ha kell, éjjel-nappal. Bonta elvtárs nem tagja a pártnak, de a párt mindig számíthat hűségére, odaadó munkájára. Bonta elvtárs eddigi munkája biztosíték arra, hogy ezután is igaz szívvel szolgálja majd a dolgozó nép ügyét". 
A javaslatot megvitatják a dolgozók. Garazsi György fiatal mérnök elmondja: "Nemrég kerültem ki az iskolapadból, s eleinte bizony egy-egy probléma előtt talán meghátráltam volna, ha nincs mellettem Bonta elvtárs, aki fáradhatatlanul neveli, szüntelenül tanítja munkatársait. Én is méltónak tartom Bonta elvtársat arra, hogy tagja legyen az új országgyűlésnek, amelynek az eddigieknél is hatalmasabb alkotások megvalósítását kell törvénybe iktatnia." A gyűlés részvevői egyhangúlag elfogadják a jelölést. 
Azután Fejes Károly kétszeres sztahanovista bádogos javaslatára Sztálinváros és á Sztálin Vasmű építői lelkesedéssel jelölik képviselőjüknek Földes László elvtársat, a sztálinvárosi pártbizottság titkárát. A gyűlés egyhangú lelkesedéssel jelöli Földes elvtársat. 
Fürjes János elvtárs a sztálinvárosi gvárépítkezés pártbizottságának titkára, ezután arra tesz javaslatot, hogy Wolf Johannát, a 26-os Magasépítő Tröszt sztahanovista főmérnökét is jelöljék Sztálinváros képviselőjének. "Wolf Johanna elvtársnő - mondja Fürjes elvtárs - az elmúlt két esztendőben megmutatta, hogy egész tudását, egész erejét a város és a vasmű építésének szenteli. Wolf elvtársnő a régi műszaki értelmiségből való, aki az elmúlt évek során hű harcosa lett pártunknak, a szocializmus építésének. Kormányunk már 1950-ben a munkaérdemrend ezüst fokozatával tüntette ki azért, mert eredményesen küzdött a szovjet építészeti módszerek bevezetéséért. Később elnyerte a sztahanovista kitüntetést, a Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozatát, valamint a Sztálin Vasmű emlékérmet. Wolf elvtársnő nagy utat tett meg mint mérnök és mint ember. Megtanult hinni a munkásosztály, a munkások és műszaki értelmiségiek összefogásának erejében. Gyakran kezdeményezi. hogy egy-egy fontos kérdést beszéljünk meg a munkások kollektívájával. Azért javaslom képviselőnknek, mert tudom, hogy az országgyűlésben is olyan jó harcosa tesz a dolgozók ügyének, mint amilyennek itt bizonyult." Wolf Johanna elvtársnőt örömmel, egyhangú szavazással választja meg a gyűlés Sztálinváros képviselőjelöltjévé. 
A város és a vasmű dolgozói méltók akarnak lenni első jelöltjükhöz Rákosi Mátyás elvtárshoz. A jelölőgyűlésről táviratot intéznek Rákosi Mátyás elvtárshoz, s megígérik: az eddiginél is jobb munkával hozzák közelebb azt a napot, amikor a sztálinvárosi kohóból lecsapolják az első adag vasat.

Szabad Nép 1953. április 15.


Forrás:
Szabad Nép archívum
Ludas Matyi archívum
Dunaújváros története képeslapokon

Ha tetszett, oszd meg, hogy ismerőseidhez, barátaidhoz is eljusson a cikk. Köszönöm!

Megosztás:

2018. április 7., szombat

Szavazás


Minimum 28 helyről megmondták már kire kell szavazni, a még szavazólapon szereplő jelöltek talán mind elmondhatják, hogy esélyesek, a kamupártok már rég elköltötték az adófizetők pénzét, legközelebb talán a következő választáson láthatjuk őket, természetesen másolt adatokkal, egy viszont biztos. Holnap szavazunk. Mi mindenképpen. 
Van aki az elmúlt 4, vagy épp 8 évet akarja megvédeni, van aki a harcos kedvében démonokkal hadakozik, miután lefestette a neki nem tetsző plakátokat, vannak akik visznek még embereket, vagy többet, természetesen csak miután megkapták az aktuális listát. Hála a jó égnek, a határ menti kis átkelők is holnap nyitva lesznek, semmi akadálya nem lehet, hogy a lakatlan viskókba bejelentett választópolgárok is könnyen leadhassák az "ellenőrzött" voksokat....
Mégis, egyfajta ünnep lesz, még akkor is, ha néha mocskos, durva, pofátlan, és bicskanyitogató helyzeteket teremt. Jelzőkben is bővelkedhettünk, ki-ki a maga oldaláról átkozza azokat, akik nem az ő álláspontjaikat képviselik. A várva várt "atombomba" mégis az eddig rejtőzködő, vagy épp jogait nem gyakorló választópolgárok tömege lesz, akik holnap elmennek, és behúzzák az X-et. A képlet egyszerű. Behúzzuk a függönyt, és a magunk módján ítéletet mondunk. Nincs elveszett szavazat, és nincs ok a szégyenkezésre. Ez a holnap feladata!
Nem mernék tippelni, az utóbbi napokban, hetekben igyekeztem kimaradni a politikai adok-kapokból, majd 10 millió foltelpolitikus - és focista - hazájában egyszerűen már nem sok esély van az értelmes vitára, párbeszédre, viszont egyben biztos vagyok, egyszer ez IS meg fog változni... 




Megosztás: