2018. április 8., vasárnap

99. Sztálinváros képviselőjelöltjei






Sztálinváros képviselőjelöltjei

(Tudósítónktól)
A nagy Sztálin nevét viselő város -választásra készül. Négy esztendeje, amikor a magvar dolgozók országszerte a szavazóurnák elé járultak, a dunapentelei fennsík homokja felett még szabadon keringett tavaszi szél. A párt, a kormány akkor ígéretet tett: új várost, hatalmas vasművet épít a Duna mentén. A magyar nép ötmilliónyi szavazatával jóváhagyta a tervet. S ma áll a város: hatvan hatalmas lakóház, két iskola, négy óvoda, két bölcsőde, orvosi rendelőintézet, 800 személyes filmszínház, sporttelep, posta, kenyérgyár, mosoda, négy üzemi konyha, három étterem, üzletház... - város áll e pusztaság helyén. A négyezer lakosú kis Dunapentele örökébe a 30 000 lakosú, egyre növekvő Sztálinváros lépett. A várostól nem messze gyárkémény füstölög: dolgozik már az erőmű, a tűzállótéglagyár: acélt csapolnak az öntödében, daru csikorog a szerelőcsarnokban, s odébb kohó, és martinmű nő ki a földből. 
Amit pártunk, államunk ígért, megtartotta. Ahol négy évvel ezelőtt pusztaság volt, ma 850 gyermek könyvekkel a hóna alatt iskolába jár. Az utak mentén nyárfák zöldelnek. S a gyárat a várostól elválasztó fiatal erdőben két-három méter magasak már a fák: nőnek, terebélyesednek. Bármerre néz az ember - köröskörül mind teljesebb valósággá válik a párt, a kormány szép ígérete. 
Most képviselőt jelölnek Sztálinváros és a Sztálin Vasmű építői. Ez a város nem látott csendőrszuronyt, Horthy-féle nyílt szavazást - nem is fog látni soha. 
A Vasvári Pál általánosiskola termében gyűltek egybe a sztálinvárosiak, hogy kiválasszák képviselőiket. 
- Javasolom, hogy első jelöltünk Rákosi Mátyás elvtárs legyen - mondja az ünnepi gyűlésen Bojér Béla munkaérdemrenddel kitüntetett kétszeres sztahanovista kőműves. A teremben felzúg a tapsvihar, a munkások felugranak helyükről, s forró lelkesedéssel kiáltják: Éljen Rákosi! 
Egyszerre emelkedik magasba a karok erdeje. Sztálinváros építői érzik, Rákosi elvtárs köztük van mindig. Rákosi elvtársról beszél itt minden: e magasba emelkedő 
nagykohó, a Május 1-utca munkásházai, a 400 gyermeket befogadó óvodák és bölcsődék, a sokezer kötetes könyvtár - az egész hatalmas mű. amelyet milliók izzó békeakarata emelt a puszta helyébe. 
A gyűlésen most a vasmű és a város többi képviselőit jelölik ki - Száz és száz. hőse van legnagyobb békeművünk építkezésének. Becsület és dicsőség illeti valamennyiüket. Nehéz közülük kiválasztani: ki lenne a legméltóbb a képviselőjelölt megtisztelő címére. "Meg kell fontolnunk - mondja Bíró Miklós sztahanovista kubikos - kik legyenek Rákosi elvtárs segítőtársai az új országgyűlésben. A magam részéről Sztálinváros második jelöltjéül Bonta József elvtársat, a 33-as Mélyépítő Tröszt Kossuth-díjjal és munkaérdemrenddel kitüntetett főmérnökét javasolom. Két éve dolgozom egvütt Bonta elvtárssal itt, Sztálinvárosban. Sokáig annak a vállalatnak volt a főmérnöke, amelynek én kubikos-brigádvezetője vagyok. Tudom róla, hogy félárva gyermekként nőtt fel, anyja dohánygyári alkalmazott volt. A Műegyetem elvégzése után 80 pengős szellemi inségmunkás lett. Külföldre kellett vándorolnia, mert a Horthy-rendszer nem adott neki munkát. Az igazi alkotómunka lehetősége számára is csak a felszabadulás után nyílt meg - s most nem is kíméli erejét, boldogan, szívvel-lélekkel adja tudását a mi szép országunk, a mi Sztálinvárosunk építéséhez. Számos nehéz műszaki feladatot oldott már meg - mint például a vasmű vízellátásának biztosítását. Most, mint a tröszt főmérnöke, ő irányítja a többi közt a nagykohó és a vagonbuktató építkezését is. Mi, munkások szeretjük és becsüljük Bonta elvtársat, aki gyakran fordul hozzánk, meghallgatja és meg is szívleli javaslatainkat, velünk van, ha kell, éjjel-nappal. Bonta elvtárs nem tagja a pártnak, de a párt mindig számíthat hűségére, odaadó munkájára. Bonta elvtárs eddigi munkája biztosíték arra, hogy ezután is igaz szívvel szolgálja majd a dolgozó nép ügyét". 
A javaslatot megvitatják a dolgozók. Garazsi György fiatal mérnök elmondja: "Nemrég kerültem ki az iskolapadból, s eleinte bizony egy-egy probléma előtt talán meghátráltam volna, ha nincs mellettem Bonta elvtárs, aki fáradhatatlanul neveli, szüntelenül tanítja munkatársait. Én is méltónak tartom Bonta elvtársat arra, hogy tagja legyen az új országgyűlésnek, amelynek az eddigieknél is hatalmasabb alkotások megvalósítását kell törvénybe iktatnia." A gyűlés részvevői egyhangúlag elfogadják a jelölést. 
Azután Fejes Károly kétszeres sztahanovista bádogos javaslatára Sztálinváros és á Sztálin Vasmű építői lelkesedéssel jelölik képviselőjüknek Földes László elvtársat, a sztálinvárosi pártbizottság titkárát. A gyűlés egyhangú lelkesedéssel jelöli Földes elvtársat. 
Fürjes János elvtárs a sztálinvárosi gvárépítkezés pártbizottságának titkára, ezután arra tesz javaslatot, hogy Wolf Johannát, a 26-os Magasépítő Tröszt sztahanovista főmérnökét is jelöljék Sztálinváros képviselőjének. "Wolf Johanna elvtársnő - mondja Fürjes elvtárs - az elmúlt két esztendőben megmutatta, hogy egész tudását, egész erejét a város és a vasmű építésének szenteli. Wolf elvtársnő a régi műszaki értelmiségből való, aki az elmúlt évek során hű harcosa lett pártunknak, a szocializmus építésének. Kormányunk már 1950-ben a munkaérdemrend ezüst fokozatával tüntette ki azért, mert eredményesen küzdött a szovjet építészeti módszerek bevezetéséért. Később elnyerte a sztahanovista kitüntetést, a Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozatát, valamint a Sztálin Vasmű emlékérmet. Wolf elvtársnő nagy utat tett meg mint mérnök és mint ember. Megtanult hinni a munkásosztály, a munkások és műszaki értelmiségiek összefogásának erejében. Gyakran kezdeményezi. hogy egy-egy fontos kérdést beszéljünk meg a munkások kollektívájával. Azért javaslom képviselőnknek, mert tudom, hogy az országgyűlésben is olyan jó harcosa tesz a dolgozók ügyének, mint amilyennek itt bizonyult." Wolf Johanna elvtársnőt örömmel, egyhangú szavazással választja meg a gyűlés Sztálinváros képviselőjelöltjévé. 
A város és a vasmű dolgozói méltók akarnak lenni első jelöltjükhöz Rákosi Mátyás elvtárshoz. A jelölőgyűlésről táviratot intéznek Rákosi Mátyás elvtárshoz, s megígérik: az eddiginél is jobb munkával hozzák közelebb azt a napot, amikor a sztálinvárosi kohóból lecsapolják az első adag vasat.

Szabad Nép 1953. április 15.


Forrás:
Szabad Nép archívum
Ludas Matyi archívum
Dunaújváros története képeslapokon

Ha tetszett, oszd meg, hogy ismerőseidhez, barátaidhoz is eljusson a cikk. Köszönöm!

Megosztás:

0 megjegyzés: