2018. április 19., csütörtök

#7nap - 43


Mondhatni egyre kevesebb időt töltünk itthon. Mindennapi munkáinkat befejezve a gyerekkel hazafelé  már nem sietünk, lent maradunk végre a játszótéren, elmegyünk érdekesebbnél érdekesebb helyekre, és ez azt hiszem teljesen természetes folyamat. Az meg a velejárója, hogy mire hazaérünk, már nem nagyon kell altatni. Nos programokból most sem volt hiány, igaz bárcsak mindenhova eljutnánk, ahova tervezzük, vagy szeretnénk...
Lássuk miről szól a mai bejegyzés. Múlt héten, és úgy néz ki most sem megyünk tüntetni, de kitartást mindazoknak akik ebben lelik a kiutat, reméljük tényleg nem ürül ki az ország, a REMÉNYHAL elég kitartó, no meg a  GlovEye csapata is, akik lelkesen készülnek a nemzetközi megmérettetésre, de mi is segíthetjük egy-két kattintással. Részletek alább. Némi összehasonlítás, vajon mi mindent tudnánk elképzelni a dunaújvárosi Alsó Duna-parton? És ha már természet, te láttad már a Vad Balaton című filmet?
A végére 1-2 programajánló, még nem késő tervezgetni. Ráadás tulipánszüret Kőröshegyen, .jótékonysági koncert, és egy jótékonysági futás Dunaújvárosban, igaz utóbbi még nem most lesz, de nem árt rá előre felkészülni. Start! Most és itt.

1. Majd megunják, és hazamennek...

fotó: hvg.hu

Ott vagyunk, ahol a part szakad. Hétvégén volt egy tüntetés, ami mondjuk a választások előtt jobban jött volna. Akár többször is, ahogy azt tervezik. A mi pénzünkből is - elég nagyvonalúan fizetve - működő közmédia persze be sem számol már egy ilyen eseményről, talán legyintünk is, már megszoktuk... Belefáradtunk, belefásultunk.. Viszont jó látni, hogy újra, és újra vannak olyanok, akik igenis próbálkoznak a lehetetlennel, próbálnak tenni valamit, hogy jobb legyen.
Kicsit talán kesze-kusza most minden, hogy ki-kivel, de egy biztos, fiataloké a jövő, már akik itthon maradnak. Sokszor gondolhatjuk, majd az utolsó lekapcsolja a villanyt. A lámpák viszont mi magunk vagyunk. Sok mindenkire nem is számíthatunk, magunknak kell kijárni azt az utat, hogy végre újra "világosság" legyen. Bizodalmam bizonyos értékrendek irányában töretlen, kincstári optimizmusom pedig végeláthatatlan. Lesz holnap, meg azután is, és lesznek olyan választások is, ahol majd nem a jelenlegi vezetés fog mosolyogni.
Külön öröm, hogy Mellár Tamás is nagyjából ugyanazt gondolja, idézem:

"Ugyanazt kell csinálni, amit a Fidesz csinált a 2002-es vereség után. Az ellenzéknek meg kell szervezni a maga civil hátországát. Ebben magam is részt szeretnék venni. Meg kell teremtsük - Bibó István szavaival élve - a szabadság kis köreit."
teljes cikk: nepszava.hu
Tovább kell lépni, dolgozni kell, sok a "teendő" 2022-ig.... 

Akit pedig mégis a tüntetések érdekelnek, most szombaton is lesz egy várhatóan nagy megmozdulás Budapesten:


Mikor: 2018. 04. 21. szombat 18:00-tól (elvileg) 21:00-ig

Hol: Budapest 1055, Kossuth Lajos tér

2. GlovEye


Leleményesség, ötletesség, segítségnyújtás, röviden így lehetne jellemezni azt a fejlesztést, amivel pár fiatal kísérletezik. A fő cél nem más, minthogy a vakok egy speciális kesztyűvel, olvasni tudjanak. A kesztyűről, a csapatról, és hogy hogyan tudjuk pár kattintással segíteni a csapatot, arról többek között az index.hu internetes portál is beszámolt:


Szóval egy-két kattintással nem csak a fejlesztő csapatot tudod támogatni, de esetlegesen sok-sok gyengénlátó, vak álma valósulhat meg, hogy egyszerűen, könnyedén, a technika vívmányainak köszönhetően olvasni tudjanak. Halkan megjegyzem, és nem árulok el nagy titkot, a csapatban van két dunaújvárosi gyökerekkel rendelkező tag is, akik miatt pláne érdemes figyelni az eseményeket, drukkolni, hogy minél jobban szerepeljenek a nemzetközi megmérettetésen.

HAJRÁ GLOVEYE!


3. Rakpart


Dunaföldváron már működik az, ami nálunk még nem annyira. Van egy csodaszép parti sétányuk, a város lakói, turisták, átutazók pedig szeretik, van élet, nyüzsgés. Utóbbiak nálunk is vannak, de a város méltán népszerű helyére még igencsak ráférne a megújulás, hiába a töretlen érdeklődés. Én mondjuk el tudnék képzelni nálunk is egy olyan kis - akár mozgó - éttermet, büfét, ahol megállhatunk, leülhetünk, kicsit elmerülhetünk a nem mindennapi természeti közegben. Padok... Vajon hányszor ültél volna le, de nem a nagy sziklás részen, nem a töredezett lépcsőkre. Ugye? És most egy teljesen anonim kérdés:


Dunaföldváron játszótér, szabadtéri kondi, padok, illetve étterem, uszoda, teniszpályák, és többek között a Rakpart Étterem várja a vendégeit. Jól főznek, ezt idén is megállapíthattuk, és mindeközben csodálhatjuk a környezetet, ami az utóbbi években igen sokat változott, illetve  változik is, ha jól láttam térköveket tesznek le. Szebb lesz idén is, lesz miért újra, és újra visszatérni. A Rakpart Éttermet meg külön is ajánlom, fiatalabb és még fiatalabbak is szerintem megtalálják a kedvencüket az étlapon.


Rakpart Étterem - facebook.com




4. Vad Balaton


Tavasz, nyár, ősz tél... jaj, úgy élvezem én a strandot... Szerintem mindenkinek van minimum 1, de inkább több kedvenc balatoni élménye, de vajon ismerjük-e magát a Balatont, mint élőhelyet? Ha nem ismernénk még eléggé, most van egy remek igazi természetfilm, a Vad Balaton, ami már a mozikban is megtekinthető. Keressétek, nézzétek!

Még több információ a filmről, alkotókról, és természetesen a Balatonról:

Vad Balaton - facebook.com


5. Tulipánszüret Kőröshegyen


Szerintem nem csak nálunk kedvenc a tulipán, így sokaknak lehet érdekes program, a hétvégi - ráadás - tulipánszüret. Aki szeretné egy kicsit virágokkal feldíszíteni a lakását, és a Balatonra is el tud menni, ki ne hagyja! Minden fontosabb és nem fontosabb információ megtalálható a facebook esemény leírásában! Legyen szép hétvégénk!
ui.: a virágok természetesen képeken is nagyon szépek, de ennyi virág egy helyen, ráadásul a Balaton...


Mikor: 2018.04.19.-2018.04.22.

Hol: Kőröshegyi Levendulás
Kőröshegy, 8617 Dózsa György köz

6. 23. Jótékonysági pedagógus koncert


Archív videó 2001-ből:


7. II. Jótékonysági futás


II. Jótékonysági futás "együtt a gyermekekért" - facebook.com

Mikor: 2018. 04. 28.
Hol: Dunaújváros, Alsó Duna-part
Megosztás:

2018. április 17., kedd

103. Amikor Sztálinváros először szavazott

Sztálinvárosban táblákkal és énekszóval vonultak a szavazóurnák elé a szocialista város boldog lakói

Amikor Sztálinváros először szavazott

írta: Vészi Endre 


Fotoriporter lencséjére, 
tudósításba nem fér a kép,
hogyan szavazott Sztálinváros, 
köszönve növő, szép életét.
Megtelt szívem, mint megfigyeltem
szavát, első szavazatát,
s ahogy győzöm, tudósításként
így adom én ezt most tovább.

Első köszöntő volt a gyermek,
gesztenyebarna, rőt, búzaszín,
mosolyt szavazva, kicsiny ember
ringott az anya telt karjain,
s ébredezett a dús karokban,
ki az országnak derűt izen,
jövő városok építője, 
sztahanovista - de még kicsiben. 

Óriáskohó és erőmű, 
kokszoló, kikötőnek öble,
szavazóink sorába léptek, 
hazánk üdvére, mindörökre. 
A terrakotta-színű házak,
a sugárszökkenésű utcák,
nemcsak a pentelei síkot,
új életünket koszorúzzák.

Ott már a holnap rügye pattan,
ahol ma épít, alkot a nép,
Adamski Lőrinc erre gondolt,
s hőstettel övezte nevét. 
Az ifjú város felemelte - 
mérnökök, ácsok így szavaztak,
hogy lehessenek hírvivői 
a fecskeszárnyú új tavasznak.

Így mondtak igent e szép napon...
A fényt hálóba felfoghatod?
Kicsiny tükrödben őrizheted
a sugárzó májusi napot? 
Csak gyönyörködöm s eltűnődöm
ez építő, e szülő lázon,
s boldog vagyok, hogy megírhatom
sztálinvárosi tudósításom.

Megjelent: Népszava, 1953. május 19.

_______________________________

Vészi Endréről:

Apja szappanfőző volt. A polgári iskola elvégzése után a vésnökmesterséget tanulta ki, a Geduldiger cégnél dolgozott 1932-1938 között. 1934-től jelentek meg versei a következő újságokban: Népszava, Nyugat, Szép Szó, Pesti Napló, Magyar Csillag, Munka, Válasz. Első verseskötete 1935-ben jelent meg. 1937-től közéleti cikkei, szociográfiai riportjai. Első regénye, a Felszabadultál 1937-ben elnyerte a Pantheon könyvkiadó Mikszáth-díját. 1942-től munkaszolgálatos, koncentrációs táborok foglya. 1945-ben tért haza, és még ugyanebben az évben a Népszava munkatársa lett 1951-ig. 1948-tól folyamatosan jelentkezett kötetekkel, hangjátékokkal, színdarabokkal, filmekkel, tévéjátékokkal. 1950-ben feleségül vette Dlabola Margitot. Az Írószövetség titkára 1955–1956 között. 1956-ban lemondott tisztségéről.


Ha tetszett, oszd meg, hogy ismerőseidhez, barátaidhoz is eljusson a cikk. Köszönöm!
Megosztás:

2018. április 16., hétfő

102. Sándor András - Sztálinváros VIII.

HŐSÖK


MÍG A MECHANIKAI MŰHELY és az öntöde alapjait ássák, lázas ütemben folyik a város építése.
Eljött a tél és a sár nem akart eltakarodni, csak mindig hidegebb lett. Enyhe tél volt, nem igen fagyott, de azért mindig fagypont körül settenkedett a higanyszál teteje. Nem maradt abba az építkezés egy percre sem. öreg kőművesek csodálkoztak: hogyan lehetséges télen építeni ?
A szovjetember megint megmagyarázta, hogyan.
Itt volt, amikor el kellett űzni a rabszolgatartókat, itt volt, amikor ki kellett jelölni a nagy Mű helyét, elvállalta a tervezés legnehezebb részét, gépeket küldött és most segítségünkre sietett, hogy megmutassa, hogyan lehet télen gyorsabban építeni, mint eddig bármikor is csinálták Magyarországon.
Makszimenko, Romanov és Kotov.
Ők jöttek el falazni Pentelére.
Félnap alatt felhúztak egy emeletet. A Ládonyi-brigád majd megszakadt, mégsem tudta utólérni őket.
Bűvészek voltak? Vasból van a szívük, a tüdejük?
Nem. Csupán annyi, hogy lerázták az évszázadok és évtizedek ezernyi megszokásának bilincseit és szabadon, merészen, új dolgokat alkotnak.
Makszimenko egyetlen szerszáma a kanál és ezzel mindent elvégez. Nem aprózza el munkáját sok felesleges mozdulatra, csak a téglákat rakja egymás mellé. Előtte teríti valaki a habarcsot, mellette adogatja valaki a téglát a keze alá és rohanvást nő a fal.
A szovjetember megmutatta a munkafelbontást és a körfalazást.
Így dolgozott Makszimenko Dunapentelén egy hónapig és megtanította a kőművesbrigád-vezetők legjobbjait új módon, szocialista emberhez méltón falat rakni.
Szemlátomást nőttek ki a házak a földből.
Az öt kockával szemben felépült a két "bivaly" és ezzel megszületett az új város első utcája. Igaz, hogy még feneketlen volt a sár ebben az utcában, de már utca volt, két oldalán két sor házzal Emelkedtek az iskola falai is és a "Partizán"-brigád már ásta a C 4-es és a C 5-ös nevű két ház alapjait.
A földet hordó kubikosbrigádok hamarosan megismerkedtek a betonkeveréssel. A házak emeleti- és tetőfödémjei betonból készültek. Zúgtak a betonkeverőgépek és az emberek keze nyomán a legszilárdabb födémek feszültek rá a falakra. Nem volt könnyű a talicskát tolni a feneketlen sárban. Nem volt könnyű a cementeszsákokat cipelni, míg a lábak térdig süllyedtek a felázott talajba. Hideg széf fújt, esett az eső, vagy éppen a hó lepte be a téglarakásokat és csontig hatott a hideg az ujjakba, amikor le kellett söpörni a tégláról a havat.
De nemcsak a természet ellen kellett harcolni.
Dunapentelén számtalan arcvonal alakult, az osztályharc frontjai. A kultúrteremben a jampecek ellen, a munkahelyeken a jobboldali szociáldemokraták és az alattomosan befurakodott kémek ellen, a szállásokon megbúvó lecsúszott urak és kulákok ellen, az irodákon meghúzódó horthysta és korrupt elemek ellen, a műszaki vezetésben támadó ellenség ellen.

Dancs Piroskának hatalmas gépek engedelmeskednek...

A kemény harcosoknak, akik kitartottak, meg is lett a jutalmuk.
A "Partizán"-brigád tagjai fejenként 1400-2000 forintot kerestek havonta. A Lőwy Sándor-brigád, Olajos Dezső és tizenhat ifjúmunkás társa kint a kikötő-szigeten dolgozott a legsúlyosabb körülmények között. Esőben, sárban, hóban vágták a fákat, a kezük meggémberedett, szédültek az éhségtől, mert a konyhán garázdálkodó ellenség megakadályozta az ebéd kiszállítását a szigetre. Hétszámra nem kaptak fizetést; mint kiderült, azért, mert az erdészlakban meghúzódó közönséges tolvajok elsikkasztották a bérüket. Mindez nem riasztotta vissza őket. Segítettek a pártbizottságnak az ellenség leleplezésében, harcoltak és győztek.
Ma a Lőwy Sándor-brigád a Dunai Vasmű építkezésének egyik legjobb ifjúmunkás-brigádja. Teljesítményük állandóan meghaladja a 200 százalékot és keresetük fejenként 1600 forint havonta. Tervük az, hogy a Vasmű felépítése után itt maradnak dolgozni a gyárban.


A Vasmű építői sohasem fogják elfelejteni Csabán Anna önfeláldozó hőstettét. Tél volt, csúszós, fagyos sár. Alappillért betonozott a brigád. Ez úgy történik, hogy egy nagy gödröt ásnak, a gödörben az ácsok bezsaluzzák a leendő pillért, azaz deszkából pontos formát ácsolnak a betonnak. A vasbetonszerelők ezekbe a deszkaformákba, azaz a zsaluzásba beszerelik a gömbvashuzalokat, rudakat és aztán következik a beton beöntése a zsaludeszkák közé. Amikor a beton megkötött, megmerevedett, leveszik a deszkát és készen van a vasbetonpillér. A betonozásnál a brigád egyik tagja bent van a gödörben és simítja vagy vibrátorral tömöríti a pépszerű betonmasszát. A betonkeverőgéptől csillékkel, vagy billenő vastalicskákkal, a nehéz "japáner"-ekkel szállítják a gödör széléig a betont és onnan öntik be. Így dolgoztak Csabán Annáék is. A betonkeverőgép zúgott és a fiúk szaporán táplálták homokkal, folyami kaviccsal, cementtel. A hepehupás talajon, az agyig érő sárban, a csúszós, fagyos földön nehéz volt a munka. Minden erőt meg kellett feszíteni. Délutánra bizony már ólmosodik a láb, fáradt a kar, húzódnak az izmok. A gödörben egy lány dolgozott. A japánert toló fiú egyre nehezebben bírta ezt a nagy erőfeszítést: a japánert megmozdítani, tolni és a gödör szélén megállítani, amikor tele van betonnal és mázsás a súlya...
Anna egy fordulónál szívdobogva nézett a gödör felé és felsikoltott.
A fiú, úgy látszik, megcsúszott, mert nem tudta megállítani a japánért a szokott helyen, a nehéz vastalicska tovább csúszott, már ott volt a gödör szélén...
A fiú kétségbeesetten kapaszkodott bele, de nem tudta visszahúzni és egy nagyot kiáltott. Megrémült, mert tudta, hogy a gödörben egy brigádtársa dolgozik és ha a betonnal telt japáner rázuhan, akkor ő menthetetlenül gyilkosává válik annak a lánynak, aki éppen úgy a jövőjét megalapozni jött ide, mint ő...
Csabán Anna fejében, mint a villám cikázott végig egy egész gondolatsor. És a gondolatsor végén Anna minden izma megfeszült, mint a macska, ugrott a gödörhöz, féllábbal bele is lépett és a lányt kirántotta a dűlő japáner alól.
A saját lábát már nem tudta visszahúzni, az reccsent a japáner kereke alatt és eltörött.
Így mentette meg Csabán Anna egy társának életét. Azóta már Csabán Anna lába is meggyógyult és most még több tapasztalattal, komolyan dolgozik tovább a Vasmű építésén.


Valamikor a múlt rendszerben a kubikosok olyanok voltak, mint a kivert kutyák. Még vonatra sem volt pénzük, talicskájukkal gyalogoltak egyik munkahelyről a másikra. Szállásról senki sem gondoskodott számukra, ott teleltek ki a talicska mellett, munkaalkalomra várva a budapesti Teleki-téren vagy a Haller-piacon.


"Ajkunkon vidáman új nóta csendül..."

Hogyan él L. Szász Antal kubikos Dunapentelén 1951-ben?
A szoba, amelyben brigádjával lakik, szép, tágas, világos helyiség. Négy nagy ablakon ömlik be a fény. Húsz ágy van a szobában, öt-öt egymás fölött és egymással szemben. Középen asztal, székek és egy hosszú pad. Szekrényük is van, azonkívül mindenkinek polca. Munka után lezuhanyozzák magukat a fürdőben, szépen felöltöznek és elmennek bevásárolni a népboltba. Aki akar, az a klubszobába megy olvasni, a másik a barátaival vagy a kedvesével találkozik és sétál egyet a parti erdőkben. A harmadiknak DISZ-gyűlése van. (A DISZ kezdeményezésére esténként a szobákban szépirodalmi olvasókörök is működnek.) A negyediknek táncpróbája. Este nyolc órakor mindnyájan elmennek a moziba, amely a kultúrteremben van. Vannak közöttük, akik röplabdázni járnak mások labdarúgóedzésre. Sokan ping-pongoznak, sakkoznak, könyvankétokra járnak. L. Szász Antalnak egy somogymegyei faluban él a családja. Kéthetenként haza szokott menni feleségéhez és kisgyermekéhez. A múltkoriban a kisfia arra kérte, hogy vigyen neki legközelebb egy triciklit. így aztán L. Szász Antal két hét múlva kénytelen volt felutazni Budapestre, vett egy szép, piros triciklit 200 forintért és a legközelebbi vonattal hazavitte. Volt is otthon öröm! (Ha még néhány hetet vár, megtakaríthatta volna a budapesti utat, mert azóta játék- és díszműárubolt is nyílt Pentelén.)

A zenekar

Ilyen ma egy pentelei kubikos élete. Esténként vidáman szól a zene az étterem kerthelyiségében, ott, ahol azon az esős őszön az első barakkokat építették és ahol azt a hiábavaló kútfúrást végezték. Tágas büffé is van, olyan, mint bármelyik budapesti büffé és még egy étterem a hatos kocka földszintjén. A nagy üzletház most épül, annak az emeletén is étterem lesz.

Folytatás hamarosan!


Sándor András - Sztálinváros
Egy boldog város
A szén és acél műve
Új hadsereg
Harc

Hősök

Ha tetszett, oszd meg, hogy ismerőseidhez, barátaidhoz is eljusson a cikk. Köszönöm!

MÉG TÖBB VÁROSTÖRTÉNET

Megosztás:

2018. április 12., csütörtök

#7nap - 42


Ó, ha újra fiatal tini lennék, minimum egy hétvégére! Nos ebben az esetben csakis ezt a hétvégét várnám egész évben, hiszen rengeteg jobbnál jobb program várja a fiatalokat, érdemes lesz körbenézni, ha tehetjük szakadjunk el a képernyőktől, főleg hogy ilyen jó idő van, és reméljük ilyen is marad! A már megszokott heti hetes csomagolásban essen szó egy kicsikét a szavazásról, a költészet napjáról, majd az idei FMD-ről, amit városunkban rendeznek meg. Egy kicsit elkalandozunk a telefonok világába is, - helló Huawei! - majd visszakanyarodva a programajánlók világába, előbb egy templomi koncert Bach kompozícióival, majd egy igazi hajrázós rendezvény, Kaptár Fesztivál, abból is a 3.! Azért a komolyabb téma szerelmesei sem maradhatnak program nélkül, Rácalmáson a Robotika kiállításon előadásokkal, bemutatókkal várják a téma kedvelőit, ahol többek között R2D2-vel is lehet "találkozni". Szelfibotokat ne hagyjátok otthon! Mit is kívánhatnék: Legyen mindenkinek eseménydús, élményekkel teli hétvégéje. Start! Most és itt.

1. Választás 2018

Egy valami biztos volt, hogy április 8 után sem lesz nyugodtabb a közélet, igaz a címlapokról hirtelen eltűntek a fenyegető tényezők, mintha nem is lettek volna.. (nem is)
Az eredmény tükrében viszont látható, nagyon elkeseredett lehet az ország egyik fele, akik talán abban bíztak, hogy változás lesz. Sajnos nem. Ekkora médiafölénnyel, pénzösszeggel szemben, azt hiszem kijelenthető: széllel szemben..... Azért amit lehetett mindenki megtett, leszámítva a nyilvánvaló kamupártokat, akik pénzért.. tulajdonképpen semmit nem csináltak... Hogy ez kinek lehet érdeke, azt hiszem nem kérdés, illetve az sem, hogy a kormányközelinek mondott médiafelületekről özönlöttek a valóságot még csak meg sem közelítő hírek, de nyilván erre is lehet válasz: KAMPÁNY VAN, azaz csak VOLT.


És mindeközben, mialatt mi esetenként rágjuk/rágtuk a gumicsontot, a háttérben tovább gazdagodnak az illetékesek, és tulajdonképpen ellenőrizetlenül, mindenféle törvényi támogatással robogunk tovább a mindennapokban, újabb, és újabb botrányos ügyek felé. Kérdésekre már rég nincs válasz, és már azt is tudjuk, sajtótájékoztatót csak a vesztesek adnak. Apropó... nem tudnánk olyan kérdést feltenni, amire pozitívan lehet válaszolni? Elkeserítő, de lassan már nem, maximum az erre szakosodott médiafelelősök. Bőven van belőlük, és a NER rendszere is már rég kiépült, és a Kossuth tér is rég üres...
Apropó választópolgárok, akik most nagy, színes betűkkel írják ki magukból az érthető fájdalmat, és szidják az "ellenzéket". Nos ezek az ellenzéki politikusok, naponta tették ki magukat a lejáratókampányoknak, az hamis, összetákolt kamu híreknek, miközben saját szabadidejükben, családjukat ritkán látva próbáltak élni demokratikus jogaikkal. Lehet egyet nem érteni, lehet kifogásolni, de lehet csatlakozni is, netán tüntetésekre kijárni, mert az utóbbi ellenzéki tüntetések nem igazán a tömegjelenetekről szóltak, pedig, ha csak a hozzászólásokat nézzük, fotelforradalmárokból azt hiszem van bőven...
Csak remélni tudom, hogy az elkövetkező időszakban végre elkezdődik egy valódi, előremutató építkezés, és egyszer csak kikerülünk ebből a nehéz helyzetből. Oktatás, egészségügy, mezőgazdaság... elég csak 3 fő területet említenünk, amik mostanában eltörpülnek a lázas stadionépítések mellett.
Közös ügyek mellett, alulról, és vidékről szervezve elindulhatna egy csendes "forradalom". Ne hagyjuk megint az utolsó hetekre, hónapokra!
Megválasztott képviselőinknek eredményes(ebb), jó munkát, próbálják meg bebizonyítani, hogy megérdemelték a rájuk adott szavazatokat.

2. Költészet napja
Pörgősebb, kimértebb, mély tartalommal bíró, rövidebb, hosszabb, viccesebb, vagy komolyabb. Azt hiszem kár is lenne folytatni a sort, szerintem mindenki el tudná mondani, kinek mely versek jönnek be. Ilyenkor április derekán, a magyar költészet napján kicsit több szó esik a rímes alkotásokról, és ez így van jól. Én pedig sokadjára ajánlom, a 2015-ben készült verscsokrot, melyet akkori végzős diákokkal készítettem. Ígérem, lesz folytatás!



3. FMD 2018


Újra élettel telik meg városunk, megyéből sok diák érkezik Fejér megye seregszemléjére, a Diáknapokra. Kórusok, táncosok, színjátszók, versmondók, zenekarok, énekesek, hangszeresek, egy biztos, a belváros most egy kicsit hangosabb lesz.
Ilyenkor sok szeretettel gondolok vissza a mi diáknapi rockzenekaros fellépésünkre, ez még 1997-ben történhetett, amikor a Csótányok zenekar arany minősítése után mi "csak" ezüstöt érdemeltünk, aminek persze így is örültünk. Sajnos a 3 számos kis műsorunkból idő hiányában csak egyet adhattunk elő, amit próbáltunk kicsit felturbózni, az első két alkotást egyszerűen összefésültük. Nos.. a zsűrinek talán ez az egy nem tetszett, mert hát az idő.... De ez nem nagyon érdekelt már bennünket.
Visszatérve a jelenbe, sok sikert lányok, fiúk, ez a hétvége legyen a tiétek, szóljon rólatok! (aztán a többi is!)  


Diáknapok 2018 - diaknapok.hu

4. Huawei Appgallery


Programok kifejezetten Huawei telefonra. Ha hihetünk a pletykáknak, vagy az ígéreteknek, kifejezetten minőségi alkalmazásokat találhatunk majd, hát, kíváncsian várom, sok év után Samsungról váltottam Huawei telefonra, egyenlőre azt kell mondjam: nem bántam meg. Ha esetléeg nem találnád a Play Áruházban, innen le tudod tölteni:



Elsőként a Huawei P20 és P20 Pro modelleken jelenik meg előretelepítve az AppGallery, később pedig minden új Huawei és Honor készülék ezzel fog érkezni már gyárilag, és korábbi modellek is megkapják. 

forrás: napidroid.hu

5. Templomi koncert

kép: vira.hu

Komolyzene kedvelőinek igazi csemege, Dunaújvárosba érkezik a Budapesti Fesztiválzenekar Barokk Együttese. 

Mikor: 2018. április 14. 18:00
Hol: Dunaújváros, Evangélikus templom

Műsoron:
Johann Sebastian Bach: Selig ist der Mann, BWV 57;
Ich will den Kreuzstab gerne tragen, BWV 56


6. III. Kaptár Fesztivál


Sajnos mi már idén kimaradunk a hazai mezőnyből, de egy biztos, nagyon jó koncertek várják az érdeklődőket a Kaptár Music Pub 7. születésnapja alkalmából megrendezett III. Kaptár Fesztiválon , érdemes körbenézni, mikor ki lesz a fellépő! 



Mikor: április 13-14-15.
Hol: 2400 Dunaújváros, Gyárkapu út 4.


Légy ott, érezd jól magad! :)

7. Rácalmási Tavaszi Vásár



Harmadik alkalommal szervezi meg a rácalmási önkormányzat támogatásával a Vállalkozók Rácalmásért Egyesület a Rácalmási Vásárt április 14-án a rácalmási Jankovich kúriában, amelynek idén a robotika lesz a témája.
Nem csak izgalmaznak ígérkezik, de az is lesz!



Mikor: 2018 április 14. 10:00
Hol: rácalmási Jankovich Kúria 
Megosztás:

2018. április 11., szerda

101. Sztálinvárosi négysorosak



Rózsa András:

SZTÁLINVÁROSI NÉGYSOROSAK

Egy tanítványomnak
Új ez a város, szilaj szele szépít,
üde erejével vissza ne élj!
Kötelez - ne feledd el! - Sztálinváros.
Itt növekedtél: házad volt s hazád.

Ébredés
Ha zöld ködök rése közt megsejted a hajnalt
s látod, a város új napra éled, 
köszönj csak merészen a fölkelő napnak
Beethovent zümmögve, munkádra készen.

Kockák és bivalyok
Ők még a gödrökből nőttek s látták, 
mint óvja gyöngéd anya gyermekét,
ha hajlós pallón ebédért lépdelt.
A tűnő időt őrzik ők ma már.

Újszülött köszöntése
Mint reggeli napfény, jöttél városunkba.
Érd itt deledet s alkonyod, ha eljő, 
mondhassák rólad - élj úgy! - a boldog utódok: 
hasznos volt és szerény, mint a harmat.

Megjelent: Sztálinvárosi Hírlap - 1961.03.10.

Rózsa András

„Boldog  boldogtalan élet az enyém, s ezt, immár csaknem negyven évesen nyugodtan mondhatom. Amikor 1935. október 22-nek hajnalán édesanyám világra szült Budapesten, bizonyára ő sem gondolta, hogy milyen kunkorok után térek ide vissza, még most is úgy érezve: csupán útközben vagyok. Eközben nevelkedtem egy Szabolcs megyei tanyán, voltam tiszta szívű, éneklő diák Nyíregyházán, a Kossuth Gimnáziumban, aztán végre 1958-ban, a debreceni egyetemen kezembe vehettem magyar-történelem szakos tanári diplomámat." Első írásaim 1954-ben jelentek meg megyei lapokban. "Néhány hónapos debreceni „szabadúszás” után adminisztrátor lettem, majd könyvtáros, és 1961-ben Budapesten át egészen Dunaújvárosig jutottam. Addig a valóság-csoda-városig, ahol nem is annyira egyesztendős tanárkodásom (Vasvári Pál Általános Iskola), inkább hatesztendős újságíróskodásom érlelt emberré. Olyanná, aki önmagával, érlelődő sorsával is szembe tud nézni már.” Fekete sárkány (1974) című kötetében is fellelhető néhány lírai hangvételű vers ebből az időszakból. „Budapestre 1968 őszén kerültem vissza. A Népsport labdarúgó rovatának munkatársa, majd a lap főmunkatársa lettem, szolgálni akarván egy régi szerelmet, a költészet édestestvérét, a játékot.” Verseit, novelláit, kritikai írásait  közölte az Alföld, a Jelenkor, az Élet és Irodalom és a Rezzen a szél debreceni antológia. Fociológia (1981) című sportkönyve már a sportújságírói korszakának terméke.

Az Útközben (1965) című Fejér megyei írók antológiájában így vall önmagáról:  "Szinte magam előtt is észrevétlenül kezdtem el verset írni. Ma sem tudom eldönteni, mi áll közelebb szívemhez. A vers? A próza? S mint ahogy ebben sem, úgy érdeklődésemben sem tudtam megállapodni. Egyformán vonz az irodalom, a filozófia, a közgazdaságtan tudománya, a fizika és a biológia. Jelenlegi munkám, az újságírás, még ösztönöz is erre a sokirányúságra. Nem, nem! Álmomban sem kísért meg a polihisztorság gondolata! Csak minél többet szeretnék megismerni a való világból, s minél mélyebben. "

Forrás:
Sztálinvárosi Hírlap archívum
József Attila Könyvtár - jakd.hu



Költészet napjára 2017 - Hetényi István: Meg kéne írni

Költészet napjára 2016 - Weöres Sándor: Le journal




Ha tetszett, oszd meg, hogy ismerőseidhez, barátaidhoz is eljusson a cikk. Köszönöm!


Megosztás:

2018. április 8., vasárnap

100. Sztálinváros első országgyűlési választásáról


Buti Gyula Kossuth-díjas, kétszeres sztahanovista sztálinvárosi kőműves társai körében
vonul a szavazóhelyiség elé. Boldogan és büszkén szavaznak a két kezük teremtette
gyönyörű új városban

  



Képek Sztálinváros első országgyűlési választásáról 


Sztálinvárosban még sohasem volt országgyűlési választás. Négy évvel ezelőtt meg maga a város sem létezett. Hirtelen keletkezett, még a pacsirták sem értek rá elszokni innen, most is ott trilláznak a magasban, az emberkéz formálta ú| táj: a város felett. S ma Sztálinváros is országgyűlési képviselőket választ. 

Kora reggel van még - szelíd, csendes, napsugaras reggel - de máris csoportosan sietnek az ünneplőruhás dolgozók a fellobogózott utcákon. Felemelő érzés itt szavazni, ahol akaratlanul is a jövő felé fordul a tekintet, ahol népfrontunk programmja öltött testet minden egyes téglában, minden emelkedő gyárfalban, a város és a vasmű között serdülő ifjú fákban is, amelyek újjá változtatják még a levegőt is a dunamenti fennsíkon. 
A szokatlanul széles, a jövendő arányaihoz mért Sztálin-út még vakolatlan ötemeletes házsora előtt fiatal házaspár igyekszik a tíztantermes iskolában lévő szavazóhelyiség felé. A fiatalasszonyon tarka tavaszi ruha, a férfin vadonatúj sötétkék ünneplő. Mellükön a "Sztálin Vasműért" emlékérem ezüst és bronz fokozata. Az óra még csak félhetet mutat és a szavazás hét órakor kezdődik. De az iskolaépület előtt máris szélesen, áradóan hullámzik a tömeg. Mindenhonnan énekfoszlányokat hoz a szél. 

★ 

Petró József, a tíztantermes iskola fiatal tanára, akit tavaly ősszel a Pedagógiai Főiskoláról helyeztek Sztálinvárosba, már reggel öt óra után elindult a szavazóhelyiség felé. Az iskola előtt csalódottan torpant meg. Egy rővidkabátos fiatal munkásnő sétált izgatottan a lezárt szavazóhelyiség előtt. A feljárónál pedig egy nagy újságlepedőbe temetkezett férfi ácsorgott. "Mit sétálgatnak itt ilyenkor?" - a fiatal tanár rosszallóan csóválta a fejét, s az iskolaépület mögötti féligkész épületet mustrálgatta nagy melegséggel a szívében. Az ő apja ott dolgozik, mint segédmunkás, méghozzá jól dolgozik, hiszen a művezető, ha találkozik vele, mindig megdicséri az édesapja munkáját. 
Valamivel hat óra előtt megérkezett Fekete József elvtárs, az öntöde párttitkára, a szavazatszedő bizottság helyettes elnöke. Petró hallotta, amint megszólította a nyugtalanul sétálgató rövidkabátos elvtársnőt: 
- Mire vár az elvtárs? Tatán szintén tagja a szavazatszedő bizottságnak? 
- Dehogyis. Én ... Elsőnek szeretnék szavazni. 
"Mit lehet itt tenni? - tűnődött Petró József. - Hiába, be kell érnem a harmadik hellyel." De most egyre többen jöttek, minden irányból. Még jóformán körül sem nézett és már vidám, zsibongó sokasággal telt meg a tér. 


Rengeteg gyereket látni mindenfelé. A szavazni induló szülők magukkal viszik őket a szavazóhelyiségbe is A legifjabb nemzedék aktív részese és propagandistája a választásnak. A kis Gulácsi István például két dobbal járkál a szavazóhelyiség előtt és dobpergéssel köszönt minden érkező csoportot. 
Úgy tűnik, mintha az utcák virágos mezőkké válnának az. ünneplő sokaságtól. Az egész város énekel. 
A Bartók Béla-úti szavazóhelyiség előtt harmonika szól, s a népi táncosok mellett csakhamar a szavazók is táncraperdülnek. 
A Május 1 utcai 7-es szavazókörzet előtt ünnepélyes csoport vár bebocsátásra Elöl piroskendős úttörő parányi urnát tart magasra. Az urnából hatalmas fehér boríték áll ki: "Virágzó hazánkért, Sztálinvárosért!"


Bent a szavazóhelyiségekben egymás után lépnek az urnák elé a dolgozók a gondosan leragasztott borítékkal. Most egy naptól és széltől szinte feketére cserzett arcú építőmunkás lép előre. Mikor ujjai elengedik a borítékot, boldogan mosolyog. Mögötte idős munkásasszony áll. Haja régimódian, kontyba tűzve. Ünnepélyesen komoly, majdnem szigorú, de neki is lelkesedés, ifjúi tűz lángol a szemében. Mérnökök és vasasok, fiatalok és öregek, férfiak és nők - egyemberként vonul fel az egész Sztálinváros. Volt gazdasági cselédek, háztartásbeliek, egykor éhező bér-rabszolgák, munkanélküliek Ma - sokezer alkotó, sokezer építő, sokezer szabad munkás, valamennyien úgy érzik, miután leadták szavazatukat: lendítettek egyet a jövőn. 
A népfront programmjára a sztálinvárosiak a választási békeversenyben több és jobb munkával válaszoltak. Most feleltek szavazataikkal is. 
Déli 12 óráig leadta szavazatát az új város választópolgárainak 95 százaléka. 


Adamski Lőrinc kormánykitüntetéses sztahanovista kőműves sok-sokmillió téglát épített bele az új városba. Délután kiült feleségével Sztálin-úti lakásuk erkélyére és széles mozdulattal az előttük kibontakozó képre, az épülő Sztálin Vasműre és a hatalmas városra mutatott: 
- Látod, erre szavaztunk! 

Kolozsvári Endre

Szabad Nép 1953. 05. 18.


Forrás:
Szabad Nép archívuma
Dunaújváros története képeslapokon


Ha tetszett, oszd meg, hogy ismerőseidhez, barátaidhoz is eljusson a cikk. Köszönöm!

Megosztás:

99. Sztálinváros képviselőjelöltjei






Sztálinváros képviselőjelöltjei

(Tudósítónktól)
A nagy Sztálin nevét viselő város -választásra készül. Négy esztendeje, amikor a magvar dolgozók országszerte a szavazóurnák elé járultak, a dunapentelei fennsík homokja felett még szabadon keringett tavaszi szél. A párt, a kormány akkor ígéretet tett: új várost, hatalmas vasművet épít a Duna mentén. A magyar nép ötmilliónyi szavazatával jóváhagyta a tervet. S ma áll a város: hatvan hatalmas lakóház, két iskola, négy óvoda, két bölcsőde, orvosi rendelőintézet, 800 személyes filmszínház, sporttelep, posta, kenyérgyár, mosoda, négy üzemi konyha, három étterem, üzletház... - város áll e pusztaság helyén. A négyezer lakosú kis Dunapentele örökébe a 30 000 lakosú, egyre növekvő Sztálinváros lépett. A várostól nem messze gyárkémény füstölög: dolgozik már az erőmű, a tűzállótéglagyár: acélt csapolnak az öntödében, daru csikorog a szerelőcsarnokban, s odébb kohó, és martinmű nő ki a földből. 
Amit pártunk, államunk ígért, megtartotta. Ahol négy évvel ezelőtt pusztaság volt, ma 850 gyermek könyvekkel a hóna alatt iskolába jár. Az utak mentén nyárfák zöldelnek. S a gyárat a várostól elválasztó fiatal erdőben két-három méter magasak már a fák: nőnek, terebélyesednek. Bármerre néz az ember - köröskörül mind teljesebb valósággá válik a párt, a kormány szép ígérete. 
Most képviselőt jelölnek Sztálinváros és a Sztálin Vasmű építői. Ez a város nem látott csendőrszuronyt, Horthy-féle nyílt szavazást - nem is fog látni soha. 
A Vasvári Pál általánosiskola termében gyűltek egybe a sztálinvárosiak, hogy kiválasszák képviselőiket. 
- Javasolom, hogy első jelöltünk Rákosi Mátyás elvtárs legyen - mondja az ünnepi gyűlésen Bojér Béla munkaérdemrenddel kitüntetett kétszeres sztahanovista kőműves. A teremben felzúg a tapsvihar, a munkások felugranak helyükről, s forró lelkesedéssel kiáltják: Éljen Rákosi! 
Egyszerre emelkedik magasba a karok erdeje. Sztálinváros építői érzik, Rákosi elvtárs köztük van mindig. Rákosi elvtársról beszél itt minden: e magasba emelkedő 
nagykohó, a Május 1-utca munkásházai, a 400 gyermeket befogadó óvodák és bölcsődék, a sokezer kötetes könyvtár - az egész hatalmas mű. amelyet milliók izzó békeakarata emelt a puszta helyébe. 
A gyűlésen most a vasmű és a város többi képviselőit jelölik ki - Száz és száz. hőse van legnagyobb békeművünk építkezésének. Becsület és dicsőség illeti valamennyiüket. Nehéz közülük kiválasztani: ki lenne a legméltóbb a képviselőjelölt megtisztelő címére. "Meg kell fontolnunk - mondja Bíró Miklós sztahanovista kubikos - kik legyenek Rákosi elvtárs segítőtársai az új országgyűlésben. A magam részéről Sztálinváros második jelöltjéül Bonta József elvtársat, a 33-as Mélyépítő Tröszt Kossuth-díjjal és munkaérdemrenddel kitüntetett főmérnökét javasolom. Két éve dolgozom egvütt Bonta elvtárssal itt, Sztálinvárosban. Sokáig annak a vállalatnak volt a főmérnöke, amelynek én kubikos-brigádvezetője vagyok. Tudom róla, hogy félárva gyermekként nőtt fel, anyja dohánygyári alkalmazott volt. A Műegyetem elvégzése után 80 pengős szellemi inségmunkás lett. Külföldre kellett vándorolnia, mert a Horthy-rendszer nem adott neki munkát. Az igazi alkotómunka lehetősége számára is csak a felszabadulás után nyílt meg - s most nem is kíméli erejét, boldogan, szívvel-lélekkel adja tudását a mi szép országunk, a mi Sztálinvárosunk építéséhez. Számos nehéz műszaki feladatot oldott már meg - mint például a vasmű vízellátásának biztosítását. Most, mint a tröszt főmérnöke, ő irányítja a többi közt a nagykohó és a vagonbuktató építkezését is. Mi, munkások szeretjük és becsüljük Bonta elvtársat, aki gyakran fordul hozzánk, meghallgatja és meg is szívleli javaslatainkat, velünk van, ha kell, éjjel-nappal. Bonta elvtárs nem tagja a pártnak, de a párt mindig számíthat hűségére, odaadó munkájára. Bonta elvtárs eddigi munkája biztosíték arra, hogy ezután is igaz szívvel szolgálja majd a dolgozó nép ügyét". 
A javaslatot megvitatják a dolgozók. Garazsi György fiatal mérnök elmondja: "Nemrég kerültem ki az iskolapadból, s eleinte bizony egy-egy probléma előtt talán meghátráltam volna, ha nincs mellettem Bonta elvtárs, aki fáradhatatlanul neveli, szüntelenül tanítja munkatársait. Én is méltónak tartom Bonta elvtársat arra, hogy tagja legyen az új országgyűlésnek, amelynek az eddigieknél is hatalmasabb alkotások megvalósítását kell törvénybe iktatnia." A gyűlés részvevői egyhangúlag elfogadják a jelölést. 
Azután Fejes Károly kétszeres sztahanovista bádogos javaslatára Sztálinváros és á Sztálin Vasmű építői lelkesedéssel jelölik képviselőjüknek Földes László elvtársat, a sztálinvárosi pártbizottság titkárát. A gyűlés egyhangú lelkesedéssel jelöli Földes elvtársat. 
Fürjes János elvtárs a sztálinvárosi gvárépítkezés pártbizottságának titkára, ezután arra tesz javaslatot, hogy Wolf Johannát, a 26-os Magasépítő Tröszt sztahanovista főmérnökét is jelöljék Sztálinváros képviselőjének. "Wolf Johanna elvtársnő - mondja Fürjes elvtárs - az elmúlt két esztendőben megmutatta, hogy egész tudását, egész erejét a város és a vasmű építésének szenteli. Wolf elvtársnő a régi műszaki értelmiségből való, aki az elmúlt évek során hű harcosa lett pártunknak, a szocializmus építésének. Kormányunk már 1950-ben a munkaérdemrend ezüst fokozatával tüntette ki azért, mert eredményesen küzdött a szovjet építészeti módszerek bevezetéséért. Később elnyerte a sztahanovista kitüntetést, a Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozatát, valamint a Sztálin Vasmű emlékérmet. Wolf elvtársnő nagy utat tett meg mint mérnök és mint ember. Megtanult hinni a munkásosztály, a munkások és műszaki értelmiségiek összefogásának erejében. Gyakran kezdeményezi. hogy egy-egy fontos kérdést beszéljünk meg a munkások kollektívájával. Azért javaslom képviselőnknek, mert tudom, hogy az országgyűlésben is olyan jó harcosa tesz a dolgozók ügyének, mint amilyennek itt bizonyult." Wolf Johanna elvtársnőt örömmel, egyhangú szavazással választja meg a gyűlés Sztálinváros képviselőjelöltjévé. 
A város és a vasmű dolgozói méltók akarnak lenni első jelöltjükhöz Rákosi Mátyás elvtárshoz. A jelölőgyűlésről táviratot intéznek Rákosi Mátyás elvtárshoz, s megígérik: az eddiginél is jobb munkával hozzák közelebb azt a napot, amikor a sztálinvárosi kohóból lecsapolják az első adag vasat.

Szabad Nép 1953. április 15.


Forrás:
Szabad Nép archívum
Ludas Matyi archívum
Dunaújváros története képeslapokon

Ha tetszett, oszd meg, hogy ismerőseidhez, barátaidhoz is eljusson a cikk. Köszönöm!

Megosztás:

2018. április 7., szombat

Szavazás


Minimum 28 helyről megmondták már kire kell szavazni, a még szavazólapon szereplő jelöltek talán mind elmondhatják, hogy esélyesek, a kamupártok már rég elköltötték az adófizetők pénzét, legközelebb talán a következő választáson láthatjuk őket, természetesen másolt adatokkal, egy viszont biztos. Holnap szavazunk. Mi mindenképpen. 
Van aki az elmúlt 4, vagy épp 8 évet akarja megvédeni, van aki a harcos kedvében démonokkal hadakozik, miután lefestette a neki nem tetsző plakátokat, vannak akik visznek még embereket, vagy többet, természetesen csak miután megkapták az aktuális listát. Hála a jó égnek, a határ menti kis átkelők is holnap nyitva lesznek, semmi akadálya nem lehet, hogy a lakatlan viskókba bejelentett választópolgárok is könnyen leadhassák az "ellenőrzött" voksokat....
Mégis, egyfajta ünnep lesz, még akkor is, ha néha mocskos, durva, pofátlan, és bicskanyitogató helyzeteket teremt. Jelzőkben is bővelkedhettünk, ki-ki a maga oldaláról átkozza azokat, akik nem az ő álláspontjaikat képviselik. A várva várt "atombomba" mégis az eddig rejtőzködő, vagy épp jogait nem gyakorló választópolgárok tömege lesz, akik holnap elmennek, és behúzzák az X-et. A képlet egyszerű. Behúzzuk a függönyt, és a magunk módján ítéletet mondunk. Nincs elveszett szavazat, és nincs ok a szégyenkezésre. Ez a holnap feladata!
Nem mernék tippelni, az utóbbi napokban, hetekben igyekeztem kimaradni a politikai adok-kapokból, majd 10 millió foltelpolitikus - és focista - hazájában egyszerűen már nem sok esély van az értelmes vitára, párbeszédre, viszont egyben biztos vagyok, egyszer ez IS meg fog változni... 




Megosztás:

98. Sándor András - Sztálinváros VII.

HARC


HIRTELEN NŐTT, toborzott forradalmi seregek sohasem mintaszerű, kész hadseregként indulnak a harcba. Tömegek gondját hordozó vezérek, lángoszlopként világító, tüzes szívek rendezik sorokba a kavargó népet, harcok tüzében edződnek és nőnek harcossá a hívó szóra megmozdult emberek.
Az ember az első sorokban haladók nyomán birókra kel önmagával, a benne levő sok, régen felraktározott szokással, az évszázadok óta kitaposott utakkal, amelyek immár zsákutcába visznek.
Solon, a régi görög bölcs mondotta egy fejedelemnek: "Akárhány csatában győzhetsz, végül mégis vereséget fogsz szenvedni, ha nem győzöd le önmagad." Itt a dunapentelei táborban a vasművet építő minden egyes munkásnak vagy parasztnak előbb vagy utóbb el kell jutnia ennek a bölcsességnek felismeréséhez. De a zászlóvivők, a lelkesítők, a tüzesszívűek segítenek a többieknek és ezeknek az előlhaladóknak a csapata a Párt.
Amikor megérkezett az első transzportőr, ellenségesen és idegenül néztek rá az emberek, akiket szolgálni jött.
A mi emberünk is bizalmatlanul méregette a hosszúnyakú, furcsa jószágot, amely nagy gumi-kerekeken gurul és mindent elszállít a kívánt helyre szürke gumiszalagján. Ugyan mirevaló ez? - kérdezték az öreg kőművesek, tapasztalt építőmunkások. Ösztönösen, megszokottan, magától kondult meg lelkükben a vészharang, egykori munkanélküliekben, akik még jól emlékeztek arra, hogy ha a gép megjelent, piacon kínált, áruba bocsátott két kezük nem kellett senkinek s más cseretárgyuk nem lévén, pusztulásra kárhoztatva, tehetetlenül álltak a kapitalista csere-bere lármás és kegyetlen forgatagában. Hat év sem volt elég, hogy elhiggyék: övék a gép és nekik dolgozik. Csoda-e, hogy annyi évtized után még mindig rájárt az eszük kereke, hogy minden idegszáluk, vérük, izmuk, két kezük áru, melyet eladtak sokszor az ördögnek is az életért és a belőle sarjadzott új életért ? Nem, mondásra bizony nehezen hisz a két keze után élő ember. Sokat mondtak már életében és sokat mondtak már az apjának is, de minden hazugság volt. Gyanakvóan hallgatja a szót és vágyva vágyik az új tapasztalatra.
Megjelent a gép és féltek tőle.
Gondolták: mégis csak az a biztos, ha hosszú láncban kézről kézre adogatjuk a téglát a tetőre. Mégis csak az a biztos, ha gyalog felfurikázzuk a betont a födémre. Mégis csak az a biztos, ha lapátról lapátra adagoljuk a földet, mint ősidőktől fogva.
Bizony, a kerék is szívesebben lordul a régi nyomba.
Ám vannak, akik új nyomokat vágnak, vannak kommunisták és egyre többen követik őket az új nyomokban. S ha az új nyom győzedelmeskedik, a régit befújja a por, eltemeti a föld, benövi a fű.
A kommunisták hozzáláttak a transzportőr beigazításához. Felbúgott a gép és megkezdte fáradhatatlan körforgását a szalag. Felment és leesett az első tégla, az első lapát föld, az első kanál beton. Aztán követte a többi.
Egy hét múlva a kereset kis híján mégegyszer annyi volt, mint azelőtt. Emberünk dobogó szívvel nézett az egyheti munkára. Bizony, a földhányások is majdnem mégegyszer akkorák voltak, mint az előző héten. A legutolsó fizetési zacskón még ez a szám állt: 74.36 forint. A mostanin pedig ez: 137.80 forint.
Az elmúlt héten 60 százalékja volt, ezen a héten 110. Vajjon csak a gép tette ezt maga? Nem. A mi emberünknek be kellett vallania, hogy már napok óta nagyobb kedvvel dolgozik. Olyan egy-kettőre megy a munka a transzportőrrel...
S most - most már elhitte, hogy övé a gép. Elhitte, mert a gép segített neki és megnövelte a keresetét.
Ettől kezdve minden egyebet is jobban hitt a népnevelőknek. Mert ha valakiről bebizonyodosott, hogy a színtiszta igazságot mondja, annak mást is, többet is el lehet hinni.
Néhány hét múlva máshova vitték a transzportőrt.

A gép segített neki és megnövelte keresetét...

A mi emberünk káromkodott és azt kiabálta, nem dolgozik transzportőr nélkül.
A transzportőr nélkül, amelyet első találkozásukkor úgy gyűlölt, hogy legszívesebben összetörte volna. Nem is dolgozott, összegyűjtötte a brigádját és cigarettát sodortatott velük. A munkavezető fenyegetőzött.
- Ezt azonnal jelentem és majd meglátja, mit kap!
- Tőlem jelentheti - mordult vissza a mi emberünk. - Nem félek. De transzportőr nélkül nem dolgozunk.
A mi emberünk szabályosan sztrájkba lépett. Eddig paraszt volt, vérében jobbágyőseinek megtört lázadószellemével. Apái is, ő maga is a zirci papok tulajdona volt testestül-lelkestül s míg ott élt a pusztán - ha kapott is földet, az csak öt év, - mást el sem tudott képzelni. De most már hónapok óta munkás volt és csírázott benne a munkás-öntudat. Csakhogy ez a csíra inkább nyesni való vadhajtásként emelte fel a fejét.
Az építésvezetőség kiüzent, hogy ha nem hajlandók dolgozni, hagyják el a területet.
Erre még jobban megsértődött a mi emberünk, a zsebébe nyúlt és megtapogatta a hatalmas bugylibicskát.
- Ez a nyavalyás főmérnök nem kel fel ma este, az hétszentség! Hogy pusztulna el, ahány ganéj úr van a világon!
Avval fogta magát és brigádostul elment a barakkba. Itt megitták estig mind a három demizson bort, amit hazulról hoztak. A mi emberünk kiabált, lármázott és kötődni kezdett. Végül is a többi brigádtag - hasonlóan részegek voltak, csak nem ordítoztak - nagynehezen kivezette. A nevét viszont felírták és már látszott, hogy folytatása lesz a dolognak.


Hazafelé menet dülöngéltek és hangosan énekeltek. A mi emberünk előtt hullámzott, forgott az egész esti Pentele, házainak elnyúló árnyaival, a fényekkel és a piros csillaggal. Kicsit messziről, mintegy vízen át hallott egy megjegyzést: "Borzasztó, mennyi részeg ember van itt Pentelén!" Erre még dühösebb lelt, előkapta a bicskáját és hadonászni kezdett. Éjféltájban feküdt le és másnap délutánig aludt. Nélküle a brigád sem ment ki dolgozni.
Amikor kinyitotta a szemét, tekintete a barakk nagy vekkerjére esett, amely három órát mutatott. Felkelt és nagyot sóhajtott, a dohányos szelencéjét kereste.
A szemben levő ágyon egy tetőfedő ült és lóbázta a lábát, az meg azzal az ürüggyel maradt itthon, hogy elrontotta a gyomrát.
Akkoriban jócskán voltak ilyen kántorai a munka temetésének. A tetőfedő megszólalt:
- Szaki, ma délben magának jött valami cédula.
A sietve gyalult friss deszkaasztalra mutatott, ahol egy sűrűn gépelt, sárga cédula hevert. A mi emberünk megnézte, valóban neki szólt. Az állt rajta, hogy a mai napon hat órára a fegyelmi bizottság elé hívják.
Megmártogatta a fejét hideg vízben és latolgatni kezdte, milyen büntetést is kaphat. Abbahagyta a munkát, részeg volt, ki tudja talán verekedett is, ő bizony nem emlékszik a tegnap estére. De tán csak nem olyan szigorúak az ÜB-ben. Azok is éppen olyan munkásemberek, mint ő, azokkal is megeshetik az ilyesmi. De miért vitték el azt a transzportőrt? Legalább előre szóltak volna!
Hat órakor el is ment a hatos kockába, a földszintre. Várt egy kicsit, aztán behívták. Ott ült a fegyelmi bizottság egy asztal mögött, hárman voltak. Az egyik leány volt, széles, mosolygósképű, a szeme kissé ferde, haja barna. A másik tag, aki középen ült, kis száraz, szemüveges emberke volt, a harmadik pedig komolyképű, magas fiatalember, az egyik pártszervezet titkára.
A fiatal párttitkár kérdezett először.
- Miért hagyta abba az elvtárs a munkát?
A mi emberünk kényelmetlenül feszengett a széken, de azért válaszolt:
- Én nem akartam abbahagyni, úgy küldtek el a munkából.
- De csak akkor küldték el szolt közbe a szemüveges, - amikor már megtagadta a munkát.
- Én csak azt mondtam, hogy addig nem dolgozunk, amíg nincs transzportőr. Addig volt gépünk, akkor hirtelen se szó, se beszéd, elvitték, hát kérdem én, hogyan dolgozzunk akkor.
A fiatal párttitkár megint megszólalt:
- S amíg nem volt transzportőr, hogyan dolgoztak?
A mi emberünk megint izgett-mozgott, köhintett is egyet és megvonta a vállát.
- Hát hogyan. Kínosan. Amikor már van valami jobb, akkor ne menjünk visszafelé.
A lány elmosolyodott és gyorsan jegyezni kezdett. A mi emberünk nagyon rosszul kezdte érezni magát, mert bizonyos volt abban, hogy a lány az ő szavait írja.
A fiatal párttitkár tovább beszélt:
- És arra nem gondolt, hogy másutt is szükség lehet a transzportőrre?
A mi emberünk hallgatott. A párttitkár folytatta:
- Nem a tyúk eszével kell gondolkodni. Tudja, mennyi kárt okozott azzal, hogy a brigádja két napig nem dolgozott? És mit gondol, mi lesz evvel a két nappal? Megfizeti-e ezt valaki magának?
A mi emberünkre úgy hullottak ezek a kérdések, mint a tüzes zápor. Mindegyik szúrt, égetett. Összeszedte minden erejét és most ő válaszolt.
- Megengedem, szak... izé, elvtársak, hogy én bűnös vagyok. De a főmérnök még nagyobb bűnös. Mert ha elviszi a transzportőrt, akkor legalább mondja meg előre. Akkor úgy készül az ember. Nem úgy, mint a régi világban, amikor a munkásnak nem volt szava...
- Miért várja el, hogy a főmérnök ne úgy viselkedjék, mint a régi világban, amikor maga is úgy viselkedik, mint a régi világban?
A mi emberünk válaszolt:
- Azért, mert a főmérnök úriember, intelligens ember, pallérozottabb az esze, mint a magamfajta buta parasztnak.
A fiatal párttitkár arcán felhő suhant végig és arckifejezése valamivel hidegebb lett.
- Ilyet ne mondjon az elvtárs. Mi nem ismerjük azt, hogy buta paraszt. Ezzel úgysem menti, amit csinált. Különben abban igaza van, hogy előre meg kellett volna mondani, vagy nem elvinni a gépet. De abbahagyni a munkát... Tudja maga, mit csinál?
A mi emberünk hallgatott.
- A Truman szekerét tolja. Az örül neki, hogy ilyen öntudatlan magyar munkások is vannak, mint az elvtárs...
Most a lány szólt közbe:
- Tudja az elvtárs kinek építjük a Dunai Vasművet?
A mi emberünk megint köhögött, aztán felelt:
- Hát igen, csak az államnak...
- No és az állam kié?
Erre már hallgatott a mi emberünk, kicsit meg is ijedt, hogy lám, most szemináriumot is tartanak vele. A lány segített.

Séri Gábor, a gyári garázsépítkezés fiatal mérnöke Fazekas Istvánnal, a Viharsarok"-brigád vezetőjével

Az állam a magáé, elvtárs, mindnyájunké. Ha az államon áll bosszút, sajátmagán áll bosszút. Maga dühös volt a főmérnökre és erre adott egy pofont saját magának. Gondolkozzék majd rajta, kik örülnek annak, ha maga pofont kap...
Most a szemüveges vette át a szót.
- Megérdemelné, hogy elbocsássuk. Aki a munkafegyelmet megszegi, annak nincs helye a Dunai Vasműnél. De még ez egyszer eltekintünk tőle és csupán ötven forint bírságot kell fizetnie. Ebben benne van a tegnap esti botrányokozás is.
A mi emberünk izzadt, a kályhát nézte, amelyben lobogott a tűz és valóban tikkasztó forróságot árasztott a kis irodahelyiségben. Aztán felszegte a fejét:
- Én megnyugszom az ítéletben. De akkor a főmérnök se szegje meg a munkafegyelmet! Akkor az is menjen innen, ha nem jól cselekszik! Ne csak a kétkezi munkásembert vegyék elő mindig!

Munka után...

A fiatal párttitkár nevetett.
- Ebben igaza van az elvtársnak. De mi arra kérjük az elvtársat, segítsen a munkafegyelem szorosabbra húzásában. Ha kapkodnak, ha tervszerűtlenül egyik percről a másikra elviszik a gépet, akkor ne sztrájkoljon, hanem harcoljon a gépért. Van pártszervezet, ÜB, műhelybizottság, addig üsse a vasat, amíg ki nem ugrik az igazsága! Mi támogatjuk. Ne féljen a kritikától, mondja meg a véleményét alaposan a műszakiaknak, ha rosszul dolgoznak.
A mi emberünk is nevetett és motyogott valamit. Kis ember vagyok én ahhoz...
A fiatal párttitkár a fejét rázta.
- Nem kis ember maga. Mi mindnyájan magával vagyunk és együtt erősek vagyunk. Ne féljen! A hatalom a magáé!
A mi emberünk hallgatott. A fiatal párttitkár felállt.
Az építkezés is a magáé. Úgy viselje gondját! Még egyszer ne tegyen ilyet.
Nem tudta a mi emberünk, hogyan került ki a hatos kockából. Fájt az ötven forint, de azért örült is, hogy nagyobb baj nem történt. És mindemellett valahogyan jól érezte magát, ő nem erre számított. Azt hitte, hogy alaposan és gorombán "le fogják barnítani". Ehelyett olyan gyöngyén beszéltek vele, mint apa a gyermekével. Sőt. Az ő édesapja sokkal kisebb vétkekért is úgy elverte, hogy három napig érezte utána.
Csöndben, szerényen dolgozott hetekig.
Január vége volt már, amikor újra baj történt a transzportőrrel.
A transzformátorházat, törik-szakad, be kellett fejezni azon a héten. Aznap a födém betonozását kellett elvégezni. Hozzá is kezdett volna a mi emberünk a brigádjával, hanem akkor történt a meglepetés. A főépítésvezető főmérnöknek eszébe jutott, hogy télen nem lehet a betont transzportőrön szállítani, mert megköt a szalagon. Ki is küldte az utasítást. A mi emberünk megint tele lett méreggel. Hát éppen most kell ennek megint ugrálnia! Eszébe jutott a múltkori eset. A munka megtagadásáról szó sem lehet. No de azt sem lehet, hogy japánerekkel huzigálják fel a betont. Először is ma nem lesznek készen vele, másodszor meg veszélyes, hiszen csúszik az állványzat, a zsaluzás, valaki megcsúszik és lezuhan a nehéz vastalicskával a többiek fejére.
Így hát tanácsot tartottak.

A transzportőr az építők legjobb barátja

Arra az eredményre jutottak, hogy a mérnöki utasítást meg kell változtatni. Mert csak gondoljunk bele: a beton nem nézi a naptárt. A betonnak csak az számít, hideg van-e vagy meleg. Meg kell kérdezni, milyen hőmérséklet mellett veszélyes a betont transzportőr-szalagon szállítani, aztán meg kell mérni a hőmérsékletet és ha annál melegebb van, vígan lehet transzportőrrel betonozni, szabály ide, szabály oda. Mégis csak az a fontos, hogy a födém ma készen legyen.
Meg is kérdezték a fiatal mérnököt.
A mérnök levette és megtörölte a szemüvegét s csak azután válaszolt. Homlokát szigorúvá tették az összevont ráncok, de a szeme szeretettel pihent meg rajtuk, örült, hogy bizalommal fordulnak hozzá. Röviden, egyszerűen válaszolt a feltett kérdésre, de a munkások néhány szavából is megértették, hogy velük tart, a szövetségesük. Megmérték a hőmérsékletet. Plusz öt fok volt. Bátran indulhat a transzportőr! Dolgoztak is egész nap, kétszázas keverésű betonnal. Fél ötre, félórával fújás előtt készen is lett a födém.

Munkába indul a "Lőwy Sándor" brigád

Hanem aztán jött a hadd el hadd.
Öt órakor megérkezik ám a főmérnök, nagy sebbel-lobbal, arca vörös a méregtől.
- Ki engedte meg, hogy transzportőrrel betonozzanak?
A mi emberünk elébe állt.
- Én.
- Kicsoda maga?
- A brigádvezető.
A főmérnök végigmérte.
- Csak volt. Az én utasításaimat nem lehet megszegni. Azonnal el van bocsátva.
A mi emberünknek egy pillanatra elszorult a szíve. Hát úgy dobják ki, mint egy kutyát...
De aztán eszébe jutott az a fegyelmi bizottsági ülés. Hiszen ő azt tette, amit az elvtárs tanácsolt. Harcolt. Szembeszállt az utasítással, mert úgy látta, hogy az utasítás rossz. A betonnak semmi baja nem történt, viszont a födém készen lett és ez a fontos. Ezért őt nem küldheti el senki. Ahogyan előtte állt a mérnök, önkénytelenül oldalra nézett, támaszt keresett. Eszébe jutott annak a fiatal elvtársnak a szava: "Mindnyájan együtt nagyon erősek vagyunk..." Most olyan erősen gyúlt ki fejében a lámpa, mint még soha, e szavak fölött: pártszervezet, műhelybizottság...
- Nem megyek. Inkább köszönje meg, hogy megcsináltuk. Mert úgy, ahogyan maga akarta, holnapután sem lett volna készen. Engem a főmérnök szaktárs nem küldhet el.
A vitára sokan gyűltek oda. A főmérnök megzavarodott.
- No, majd elintézem - morogta.
A mi emberünk azért kissé nehéz szívvel feküdt le.
Másnap hangszórón át nyilvánosan megdicsérték.
Érdemes harcolni. Aki győzelmet arat önmaga fölött, azé a végső győzelem.

Munka után a városi könyvtárban

Folytatás hamarosan!


Sándor András - Sztálinváros
Egy boldog város
A szén és acél műve
Új hadsereg
Harc

Hősök

Ha tetszett, oszd meg, hogy ismerőseidhez, barátaidhoz is eljusson a cikk. Köszönöm!


MÉG TÖBB VÁROSTÖRTÉNET
Megosztás: