2016. október 21., péntek

LI. - 1956-os események III.


A budapesti forradalmi események híre futótűzként terjedt Fejér megyében. Október 23-án a délutáni órákban feszült hangulat uralkodott Sztálinvárosban. Másnap, október 24-én a kora esti órákban népgyűlést hirdettek, ahol az alkalmi szónokok mind határozottabban hangoztatták, hogy szervezetten, a néphadsereg Sztálinvárosban állomásozó alakulatával, felfegyverkezve induljanak a fővárosban harcoló szabadságharcosok megsegítésére. Háttérbe szorult az MDP városi bizottsága és a városi tanács apparátusa is. Nem a párt, nem a tanácsi vezetők voltak az utca urai, hanem a nép!
Október 24-e a város történetében meghatározó napot jelent. A népgyűlésen megjelentek közfelkiáltással törölték a Sztálinváros elnevezést, s visszatértek a történelmi Dunapentele használatára. A Sztálin Vasmű elnevezést is törölték, s a forradalmi hangulatban a Dunai Vasmű elnevezést adták a kohászati kombinátnak.
Általános riadót rendeltek el a városban állomásozó 142. honi légvédelmi tüzérezrednél. Október 25-én drámai eseményekre került sor a tüzérezred laktanyájának udvarán. Három halott és több súlyos sebesült maradt a kövezeten. Október 27-én az esti órákban újabb összetűzés alakult ki a laktanyánál. A közel 20 percig tartó tűzharc újabb halottakat és sebesülteket követelt.
Október 28-án hajnalban a kiegészítő-parancsnokság épülete előtt összetűzésre került sor a forradalmárok és a parancsnokság biztosítására kirendelt honvédek között. Három halott és 9 sebesült maradt a kiegészítő-parancsnokság épülete előtti útszakaszon.


A forradalom és szabadságharc dunapentelei történetében október utolsó napjai fordulópontot jelentettek. Létrejöttek a forradalmi, a nép- és munkáshatalmi testületek, a nemzeti bizottság, a központi munkástanács, s a városban állomásozó tüzérezred is megalakította – jóllehet csak a tisztek
részvételével – a forradalmi katonai tanácsot. A feloszlott DISZ-szervezet helyébe a forradalmi ifjúsági bizottság lépett. November 2-án lapjuk – a Dunapentelei Ifjú Forradalmár – is megjelent.
Az Óvárosban, a történelmi Dunapentelén október 31-én megalakult a nemzetőrség. Parancsnoka Gucsi László, foglalkozása földműves, a néphadsereg tartalékos tisztje. Helyettesei: Nyuli István, foglalkozása ipari munkás,  Nagy Imre, foglalkozása ipari munkás, katonai szolgálatot teljesített.
További tagjai: 35 fő. Foglalkozásuk szerint: földműves 10, ipari munkás 23, tényleges katona 1, tanuló 1 (betöltötte a 14. életévét). 29-en Dunapentelén is születtek, más településen 9-en.


A dunapentelei nemzeti bizottság határozata értelmében letartóztatták Nagyéri Károly századost, a tüzérezred parancsnokát. Őt tették felelőssé az október 25-i és 27-i véres, drámai eseményekért. Ugyancsak letartóztatták Herke József főhadnagyot és az ÁVH még el nem menekült, városban tartózkodó tisztjeit is. A letartóztatásokat a nemzeti bizottság által katonai főparancsnokká kinevezett Izinger Gyula főhadnagy és a testület mellé rendelt elhárító szerv tagjai teljesítették. Október 31-én megkezdődött a tüzérlaktanyában a nemzetőrök felfegyverzése.


November első napjaiban válságos helyzetbe került a magyar forradalom- és szabadságharc ügye. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának elnöksége az újabb fegyveres beavatkozás mellett döntött. Az intervenció előkészítése több napot vett igénybe. Moszkva kezdeti bizonytalanságát a katonai megtorlás mielőbbi megkezdése váltotta fel. Október 28-án megkezdődött ugyan a szovjet csapatok kivonása Budapestről, s a kormány tárgyalásokba bocsátkozott a szovjet fegyveres erő teljes körű kivonásáról is, de a szovjet vezetők időközben megkezdték tanácskozásaikat a csatlós államok vezetőivel a magyarországi beavatkozásról.


Dunapentelén a kritikus helyzet alig volt érzékelhető. November első napjaiban a demokratikus pártok, a szociáldemokrata- és a kisgazdapárt megalakítására is történtek kísérletek. A kisgazdák az óvárosi városrészben, a szociáldemokraták a városban és a vasműben szervezkedtek. Ismételten jelentkeztek a baloldali diktatúra erői, október 31-én zászlót bontott a Magyar Kommunista Párt dunapentelei szervezete. Fontos döntést hozott a Dunai Vasmű Központi Munkástanácsa: határozatuk értelmében november 4-én 22 órától valamennyi munkahelyen felveszik a munkát. Intézkedtek a dolgozók munkahelyre történő szállításáról is.


November 3-án 14 órakor jelentkezett első ízben a 36 méteres rövidhullámon a Dunapentelei Nemzeti Bizottság szabad rádiója.

R-40-es rádió működés közben /telefongyar.hu

Megismételtek több, a Kossuth rádióban elhangzott híradást, majd a Dunai Vasmű Munkástanácsának – fentebb idézett – határozatát olvasták fel. A délutáni híradásban már aggasztó események is elhangzottak: egy, a nemzeti bizottsághoz eljuttatott értesülést tettek közzé, mely szerint a szovjet rádióknak és szovjet katonáknak kiadott propagandairatok a magyarországi eseményeket fasiszta vérengzésnek minősítik. A rémhírek ellensúlyozására hívták fel a szabad magyar rádióállomásokat.
Feszült órákat élt át Dunapentele lakossága november 3-án a délutáni órákban. A nemzeti bizottság Cihó Pál elnökhelyettes vezetésével parlamentereket küldött Dunaföldvár térségébe, a dunai átkelőhely biztosítására vonuló szovjet katonai egység parancsnokához. A háromtagú küldöttség legfontosabb célja a szovjet alakulat katonai feladatának megismerése volt. A Cihó Pál vezette parlamenterek 18 óra tájban érkeztek vissza, s arról számoltak be a városházán ülésező nemzeti bizottság jelenlévő tagjainak, hogy a szovjet páncélos egység parancsnokságát tudatosan félretájékoztatták a magyar nép forradalmi harcáról. A szovjet tisztek és a dunapentelei parlamenterek kölcsönösen abban egyeztek meg, hogy egyik fél sem kezdeményez tűzharcot. „A szovjet páncélos egységek nem jönnek be a városba, sem fegyverrel, sem fegyvertelenül, sem támadó, sem békés szándékkal.” Elhatározták, hogy november 4-én 10 órakor a dunaföldvári laktanyában a szovjet csapatok parancsnoksága és a Dunapentelei Nemzeti Bizottság, valamint a Dunapentelei Forradalmi Katonai Tanács kompromisszumot köt a város lakóinak nyugalma, békéje érdekében.


November 4-én hajnalban drámai fordulatot vettek az események. A szovjet támadás reggelén a nemzeti bizottság Gabula János alezredest kérte fel a katonai főparancsnoki teendők ellátására. Izinger Gyula főhadnagy, katonai főparancsnok ugyanis – a bekövetkezett események hatására – idegileg teljesen kimerült, idegösszeroppanást kapott. Az új katonai főparancsnok feladata a szovjet csapatok ellen a város védelmének megszervezése volt. Gabula alezredes szemlét tartott a tüzérezred
laktanyájában és a város védelmére kirendelt ütegeknél. A főparancsnokkal tartott Boros főhadnagy és Papp százados, valamint Pados István, a nemzeti bizottság elnöke is. Az ütegeknél tett szemle során ellentét robbant ki a tisztek és a nemzeti bizottság elnöke között. Ezt követően Gabula ezredes – betegségére hivatkozva – megbízatásáról lemondott.
A személyek sorsának alakulását vizsgálva is drámai sorsfordulatokra utalhatunk. Nagyéri Károlyt, a tüzérezred korábbi parancsnokát szabadon bocsátották a vasmű pincéjéből, és a katonai parancsok helyettesévé nevezték ki. A délutáni órákban Nagyérit a nemzeti bizottság elé rendelték, s a testület
az idegileg kimerült Izinger helyébe katonai főparancsnokká a századost nevezte ki. A tüzérezred parancsnokának feladatkörét Sztanó Béla százados töltötte be.
A nemzeti bizottság, a katonai főparancsnok és a vasmű központi munkástanácsa, összehangoltan irányították a szabadságküzdelmet. Mozgósították a 18 és 60 közötti férfiakat, a megfigyelő-szolgálatra jelentkezetteket a városházán, a lövegek kezeléséhez értőket a Bartók Béla Kultúrházban vonták össze. Felhívással fordultak a motorszerelőkhöz is. Az orvosokat, az ápolónőket, a kórház dolgozóit arra szólították fel, hogy haladéktalanul jelentkezzenek munkahelyükön.
A fegyveres szolgálatra jelentkezettek száma megközelítette a 3000 főt, s a laktanyában megkezdődött a szabadságharcosok kiképzése.
Állandósult a dunapentelei rádióállomás adása. A 36 m rövidhullámon sugárzó adót egy R 40-es típusú rádióadó segítségével üzemeltették. A rádiós egység parancsnoka Kajári Gyula alhadnagy, a kezelők Garamvölgyi István és Tóth Tibor voltak. A szovjet támadás napjától „Rákóczi adó” néven
jelentkező adó helyét állandóan változtatták. Így megnehezítették az adás helyének bemérését és az adó „kilövését”, megsemmisítését. A műszaki feladatok ellátásában Küllős Imre állományon kívüli őrnagy volt a főparancsnok segítségére.
Rákóczi adó, Magyarország!
A becsületes magyar emberek nevében a világ becsületes millióihoz szólunk! Hadd kiáltsunk még egyszer!
Nektek kedves a szabadság? Ó, nekünk is kedves. Van feleségetek? Gyermeketek? Vannak nekünk is. Vannak betegeitek? Vannak nekünk is száz sebből vérző sebesültjeink, akik a szabadság szent ügyéért hullatták vérüket. De nincsen sebesültjeink számára kötszer, hogy sebeiket bekötözzük, és gyógyszerünk, hogy fájdalmaikat csillapítsuk.
És vajon mit adjunk… kenyeret kérő gyermekeink kezébe, ha elfogyott az utolsó darab kenyér is. Mindenre,  ami  kedves nektek,  kérünk benneteket, segítsetek rajtunk!
Nem gondoljátok, hogy a szabadságért meghalt szeretteink elhallgatott szíve vádolja mindazokat, akiknek alkalma lett volna segíteni, és nem segítettek? Nem gondoljátok, hogy az ENSZ-nek még mindig alkalma van arra, hogy a további vérontást és… megakadályozza?
Vagy azt akarjátok, hogy minden becsületbe és lelkiismeretbe vetett hitünk örökre kialudjon akkor, amikor az egész világ szabadságeszméjéért küzdünk?
Ez az üzenetünk ma, amikor tudomásunk szerint összeül az ENSZ-nek rendkívüli közgyűlése, hogy a magyar ügyben döntsön. Ez az üzenetünk Eisenhower elnök úrnak, mai megválasztása alkalmával. Hozzáfűzzük még azt, hogy újbóli megválasztása után elnöksége idején az elnyomottaknak, a szabadságért küzdőknek pártját fogja… áldás kíséri… minden lépését. Szabad Európa, München, figyelem! Szabad Európa, München! Válaszoljatok, hogy 10.35-kor elhangzott adásunkat vettétek-e? Válaszoljatok!


Nagyéri Károly „mint szakember és kemény katona” eredményesen szervezte az ellenállást. A védelem hatékonyabbá tétele érdekében felderítésre használta fel a városban levő motoros sportrepülőgépeket, ugyanakkor a felderítő-szolgálatot ellátó sportrepülők röplapokkal a környező
falvakat is ellenállásra szólították fel. November 5-én Nagyéri főparancsnok és Pados nemzeti bizottsági elnök aláírásával a szovjet csapatok ellen tűzparancsot adtak ki.



A dunapenteleiek – katonák és szabadságharcosok – szabadságküzdelme a végkifejlethez közeledett. November 6-án a nemzeti bizottság a Rákóczi adó hullámhosszán a Nemzetközi Vöröskereszthez fordult azzal a javaslattal, hogy nyilvánítsák Dunapentelét a szervezet magyarországi központjává. Fegyvert, lőszert, gyógyszert, kötszert, élelmiszert kértek a nyugati országokból. A délutáni órákban négy szovjet harckocsi közelítette meg Dunapentelét, azonban a tüzérség tűzcsapása visszafordulásra kényszerítette a támadókat. Székesfehérvár, Adony és Dunaföldvár térségéből szovjet egységek vonultak fel Dunapentele ellen. A kecskeméti szovjet parancsnokság parlamenterei megadásra szólították fel a szabadságharcosokat. Az alábbi tartalmú felszólítást adták át a nemzeti bizottság elnökének és a katonai parancsnoknak:
 „Felszólítom Dunapentele helyőrségét, hogy a fegyvert tegye le. Fegyverletétel esetén a katonák, tiszthelyettesek, tisztek életüket, szabadságukat, politikai jogaikat megtarthatják. Ha a helyőrség a fegyvert nem teszi le, úgy a szovjet parancsnokság a várost fegyveres erővel beveszi. A harc után az összes katonák, fegyveresek és civilek hadifogolyként kezelendők.”
Dunapentele katonai parancsnoksága és a nemzeti bizottság együttesen adta meg válaszát a fegyverletételre, amelynek lényege, hogy a város lakossága nem teszi le a fegyvert.

„A munkásság megvédi a várost... a szovjet csapatok ellen is.” 


További megbeszélésekre – semleges területen – tett javaslattal zárták elutasító összegzésüket.


November 7-én hajnali 3 órakor három irányból megindult a támadás  a város ellen. A Nagyvenyim térségében elhelyezett 4. üteget a szovjetek 4 és 5 óra között 25 percig tartó tüzérségi tűz alá vették. Hasonló események zajlottak le az 1. és a 3. üteg egységei esetében is. A délelőtti órákban MIG 17-es harci repülőgépek felderítést hajtottak végre. A kora délutáni órákban 8 MIG 17-es indított támadást a város körül elhelyezett ütegek ellen, géppuska- és gépágyútüzet zúdítottak a lövegekre. Az ütegek a tüzet viszonozták.



Időközben a szárazföldi támadás is kibontakozott, 14 óra 30 perckor 51 harckocsi (T 52-es és T 54-es típusúak) zárta gyűrűbe a várost. Az Ercsiben lévő szovjet tarackos üteg és az Adony térségében elhelyezett szovjet aknavető nehézüteg tüzérségi tűzzel lőtte a várost. Súlyos harcok bontakoztak ki. Közel két órás ellenállás után a védelmet a kora esti órákban felszámolták. Ezekben a vészterhes órákban a Dunapentelén lakó görögök közül azok, akik a védelemben teljesítettek szolgálatot, tüzet nyitottak a szabadságharcosokra. November 7-én (a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 39. évfordulóján) a szovjet csapatok elfoglalták Dunapentelét.


Nincsenek megjegyzések: