1983 Kisoroszi
Szentendre, Leányfalu, Tahitótfalu, Dunabogdány, Visegrád, Kisoroszi, Nagymaros, Zebegény, Szob, Dömös, Esztergom... és hogy ne maradjon ki: Dobogókő, Rám-szakadék, Nagy-Villám kilátó, Hegyes-tető, megannyi szép emlék, élmény. Magyarország legszebb helyéről van szó, a
DUNAKANYARRÓL
Mini sorozatban szeretném felidézni azokat a helyeket, amik miatt szívesen térek/térek vissza, és szívből ajánlom mindenkinek, ismerje meg a környék látnivalóit.
Az első rész szóljon arról a helyről, ahova évekig visszajártunk nyaralni, kempingezni. Felejthetetlen élmények, emlékek...
Irány KISOROSZI!
80-as évek...
Elkezdődött a nyári szünet, Horváth család lázasan megtölti a skodát, előbb a tetőcsomagtartó, rajta a családi sátor két nagy zsákja, egyikben a váz szerkezete, másikban a sátor külső és belső része. Gázpalack, kempingszékek, kempingasztal. Az autó elejébe jutnak a táskák, a hálózsákokkal, plédekkel nem nagyon vesződtünk, jó volt az a gyerekek alá is, legalább jobban kilátunk, a jól megrakott autó lassan elindul, irány Kisoroszi, a szigetcsúcs.
Pestet elhagyva, Békásmegyer környékén már izgatottan figyeltük, mikor érünk már oda. Szentendrét elhagyva, leányfalu határában szinte majd minden évben felállított utánfutós sátrat megpillantva más tudtuk, nincs sok hátra. Tahi, híd, majd egy hajtűkanyar, igen, célegyenesben vagyunk!
Végig a falun, izgatottan figyeltük visszatérve, vajon mi minden változott az elmúlt egy évben, hova költöztek új boltok, kutattuk-kerestük az ismerős helyeket, a fagyizót, az éttermet, a templomtornyot, az élelmiszerboltot, ugye megvannak még!?
térkép
Meg.
falu végén...
Majd egyszer csak összeszűkült az út, (ott, ahol a régi nyomókaros kút van) egy nyomtávon haladunk tova, és a betonút is kifogyott alólunk. Murvás, salakos kacskaringós csapáson jutunk el végcélunkhoz.
tényleg az utolsó kanyar előtt
Még egy utolsó pillantás a sípályára és a kilátóra, mely a szigetcsúcsról nem látszik, és OTT VAGYUNK!
civilizáció "romjai"
Az egykori pottyantós és a szintén egyetlen nyomókaros kút, amit az idő folyamán elbontottak, leszereltek...
kint a szigetcsúcson, 1983-ban
szintén 1983
táborlakók, barátok, együtt...
Fiatalabbaknak már szinte elképzelhetetlen a nyaralás meleg víz, áram, internet, kényelmes ágy nélkül. Mi, azaz szüleim pedig pont ezért választották ezt a helyet. Csend, nyugalom, természet, fürdés minden este a Dunában, dolgainkat egy ásóval végeztük el 1-1 távolabbi bokros részen, senki nem keresett, azaz senki nem talál meg minket. Vizet a kemping bejáratánál található egyetlen kútról vitték a fiatalabbak (én), a gázpalackkal spóroltunk, fát hoztunk és szabad tűzön készítettük az ebédet/vacsorát, esténként pedig beszélgettünk, vagy szalonnát sütöttünk, majd mindenki behúzódott a kis hálózsákjába.
Ügyes-bajos dolgainkat egy kiadós sétával intézhettük a postán, vagy buszozhattunk Pestig, meg vissza. Nomád életforma, minden szépségével, és örömével együtt. Nekünk pont így tetszett, ezért is szerettük.
egykoron még autókat is vitt a komp...
mint nagyon egykoron, 1955-ben:
archív képek: www.fortepan.hu
Egyetlen félelmünk csak a Duna vízszintingadozás miatt lehetett, mert ha jött az árhullám, jött a mezőőr is legvégső esetben, de akkor már tényleg szednünk kellett a sátorfánkat. Szó szerint.
Időközben felfedeztük a falut, a környéket, a homokbányát, a bányató, Visegrád, Fellegvár, Nagymaros, környékét, illetve Kónya családnak köszönhetően, - akikkel nagyon jó barátságban voltunk - evezhettünk, vizisíelhettünk, sőt, kenukkal visszamehettünk egészen Pestig.
Talán a legnagyobb fejlesztés a kemping területén ebben az időszakban, hogy aszfaltoztak, ami persze már nem nagyon látszik, talán más neve is van az eljárásnak, mindenesetre szilárd(abb) útburkolatot kapott a kemping fő útvonala, illetve elkezdték építeni a "királydombokat" a dombtetőre épített fa pottyantós mellékhelységeket.
ahova a király is gyalog jár...
királyi kilátás
Nagymaros és Visegrád között pedig nagy bánatunkra és hatalmas tiltakozást kiváltva elkezdik építeni a vízlépcsőt...
archív képek: www.fortepan.hu
90-es évek
Nem tudom megmondani mikor zárták le a kemping területét. Megjelentek a munkások, és hatalmas cölöpökkel lezárták a szigetcsúcsot. Autókkal egyáltalán nem lehetett bemenni, sőt, a külföldi vendégek legnagyobb meglepetésére már az utánfutókat/lakókocsikat is csak kézzel lehetett bevinni. A lakóautók ebben az évben a falu felé vezető út szélén, a kemping területén kívül maradtak. Ebben az időszakban a pakolást kis teherhordó taligával lehetett megoldani, csak reménykedhettünk benne, hogy mindenki időben visszahozza a 3 darabból az egyiket. Az idő haladtával a szigor oldódott, egy rövid pakolós behajtásra biztos most is van lehetőség - ha ott van a kulcsos ember, aki ki tudja nyitni a lakatot.
Az út vége - az autók számára
A Duna alacsony vízszint esetén persze bejutási lehetőséget lehetőséget biztosít a sóderes parton, ezt sokan ki is használták/használják, ettől eltekintve a kemping területe hivatalosan autók elől elzárt természetvédelmi terület.
Az évek haladtával már nem csak szüleimmel, hanem barátokkal/barátnőkkel is szívesen kilátogattam a szigetcsúcsra.
SZABADBAN, SZABADON!
A "csajozás", strandolás mellett természetesen jutott idő továbbra is a környék bejárására, Visegrád szinte kifogyhatatlan látnivalóival folyamatos célpont volt, de Nagymaros felett Hegyes-tetőre is felkapaszkodtunk, kenuval pedig a igyekeztünk minél messzebb eljutni. A vízlépcső nem épült meg -szerencsére- , azért volt idő, hogy az összeszűkített folyómederben a hajókat is külön vontatóhajók húzták fel. ezen felül olyanra is emlékszem, amikor az esti élményhajójárat fennakadt a szigetcsúcson. Márpedig a szigetcsúcs elég veszélyes lehet ebből a szempontból, nagyon sokáig be lehet gyalogolni.
Jobbra-balra Duna, ideális strandidő
Természetesen volt olyan év is, amikor komolyabbra fordult a táborozás, a pesti Járdányi Pál Zeneiskola mini zenekari tábort szervezett Kisorosziba, a próbatermünk a faluház volt, de természetesen a zene mellett maradt elég szabadidőnk.
Ezredforduló után
Sajnos egyre ritkábban jutottam/jutottunk ki, de a környékre továbbra is kiemelt figyelem övezi, legyen szó apróbb baráti összejövetelről, őszről, vagy tavaszról, ha épp arra jártunk, mindenképpen egy pillantást vetünk a szigetcsúcsra, és ez így is marad.
Sajnos egyre ritkábban jutottam/jutottunk ki, de a környékre továbbra is kiemelt figyelem övezi, legyen szó apróbb baráti összejövetelről, őszről, vagy tavaszról, ha épp arra jártunk, mindenképpen egy pillantást vetünk a szigetcsúcsra, és ez így is marad.
hűsölés a bokrok árnyékában
tavaszi napfürdőzés, szemben a Börzsöny
2012 márciusi öröm, újra itt!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése