Rengeteg minden történt az elmúlt lassan fél évben, az idő múlásával természetesen nap mint nap szembesülünk, de most, a képek rendezgetése újra rádöbbent minket arra, hogy rohan az idő, és tele vagyunk - szerencsére - élményekkel, legyen szó a házunk előtti játszótéri szórakozásról, vagy egy tóparti szállodáról, vagy éppen egy családi összejövetelről.
Mai bejegyzés szóljon a legszűkebb közvetlen környezetünkről, a játszóterekről.
A gyerekeknél elérkezik az az idő, amikor már saját lábára áll (nem, ez még nem az a saját lábra állás...) és onnantól nincs megállás. A múlt évben az ősszel, és a téllel együtt néptelenedtek el a játszóterek, és már nagyon vártuk, hogy újra eljöjjön az ideje a szabadtéri programoknak.
ÉS JÖTT A TAVASZ, MAJD BEROBBANT A NYÁR! VÉGRE!
Búcsút intettünk a nagy babakocsinak, majd az ernyős kicsi babakocsinak is, és nagy örömmel vettük használatba a triciklit, amivel igazán menőség utazni, ha épp messzebb megyünk.
Boldogság :)
Szűkebb környezetünkben, ahol már szinte semmi nyoma nem maradt a retro játszótereknek, szívesen időzünk. Toplistás a hinta, a csúszda, és nagyjából minden, amire fel lehet mászni, függetlenül a kis gyermeki teljesítőképességtől. Bátorságból, merészségből nincs hiány.
Kis gurulós macskajárművünkben meghódítottuk már a Városháza tér mögötti játszóteret, melyet a Magyar Máltai Szeretetszolgálat üzemeltet, Hajnal utcai, kis hangulatos és nem zsúfolt mini játszóteret, Március 15 téren, az egykori kresz pályára épült szupi, de zsúfolt játszóteret, de személyes kedvencünk a rácalmási felújított játszótér, amit a Móricz Zsigmond utcában találhatunk meg. Annó ugyanitt készültek esküvői fotók is....
Apa és anya a játszótéren, még 2013-ban
Irány a játszótér!
Az első játszótéri élmények
Március 15 tér, még tavaly szeptemberben
Sokat kellett várni, hogy kicsit nyugisabb legyen a hangulat..
idén újra próbálkozunk!
idén újra próbálkozunk!
Október 23. tér már idén februárban
Csak az a sok sóder és kavics ne lenne....
Hajnal utca áprilisban
Hangulatos, csendes, nincsenek sokan...
Rácalmás, ahol játszótér nagy része gumilappal van lefedve. Fő a biztonság!
Csendes, nyugodt környék, a fák miatt árnyékban vannak a játékok és a gyerekek, ilyen kell(ene) mindenhova!
És következzen a mi kis játszóterünk, ahol végre levágták a füvet, igaz így a szemét is jobban kilátszik, nem csak a gyerekek. Játszótér, ahogy a mi időnkben nem volt.. :)
Négykézláb is ha úgy adódik...
Nem esszük, de egy homokcsere nem ártana....
Kölcsönmotorral... :)
Az igazi szülőgyilkos játékszer a vonat. Látszólag nincs semmi baj vele, sőt, remek, érdekes játék, gyerekek szeretik, mi több, Lili imádja. Naná. Középen már fel tud mászni a lépcsőn, balra a csúszda, amiről ha nem vigyáz, nagyon gyorsan le tud csúszni, akár fejjel lefelé is, vagy jobbra egy végén nyitott cső, aminek nem érzi a veszélyeit, bátran megtenne még egy lépést ha úgy adódik. Apa, vagy anya persze hol egyik végén, hol másik végén terem, a gyerek persze ezt kacagással nyugtázza. Hát ilyen ez a szülői sors...
Mielőtt bárki panaszkodásnak venné, megnyugtatnék minden kedves olvasót, semmiért nem cserélném le ezeket az élményeket, sőt, biztatnám azokat a biológiai apákat, akik még nem vették fel a kapcsolatot gyermekükkel - ami önmagában elég szomorú - tegyék meg amíg nem késő. Persze nincsenek illúzióim, de annál több történetet hallottam/láttam, amit nem nagyon tudok elfogadni. nincs más:
Hajrá "rejtőzködő" APUKÁK! Nincs mitől félnetek, a gyerek nem harap, és nagyon tud SZERETNI, és ez felbecsülhetetlen!
Iszike...
Boldogság apával :)
Gyereknapi játszóterezés Nagyvenyimen az óvodában
Így játszunk 2016 derekán :)
Valahogy így alrovatunk:
Játszani is engedd! Egyedül, szabadon.
Nyári délután, játszótér. 5 óra körül kezd nőni a forgalom, szorgosan köszöngetünk a frissen belépőknek.
Megérkezik egy anyuka és körülbelül kétéves kislánya, Lujzi is.
A gyerek szívesen szemlélődik, nézi a nagyobbakat. Még kell egy kis idő, hogy feloldódjon. Vagyis csak kellene, mert anyukája szívesen eldönti helyette, hogy mi érdekli.
Lujzi nem sokáig üldögélhet ám békésen a homokozó szélén. Dolog van.
"Baba, nézd, csúszda! Gyere, nézzük meg!"
"Jaj, hinta is van! Azta, mekkora kosárhinta! Kipróbálod?"
"Manócska, gyere inkább ide!" "Na, játsszunk valamit!" "Nézd, milyen szép hajóforma!" És így tovább, félpercenként új ötlet...
A mama persze csupa szeretetből és jóakaratból ajánlgat ennyi mindent. Az vezérli, hogy lányának a lehető legtöbbet mutassa meg a világból, és felhívja a figyelmét mindenre. De mikor felteszi a "Mi a baj? Lefagytál Babácska?" kérdést, már meg is kapja a választ arra, hogy szükség van-e ennyi mindenre.
teljes cikk: Ezért ne foglalkozz folyamatosan a gyerekeddel
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése