2016. április 29., péntek

Szemelvények Dunaújváros történetéből XLIV. - Megírta a Magyar Közlöny


A dunapentelei telepítés területi előnyei 

Az új kohászati kombinát telepítési helyének harmadszori kiválasztásakor is - az 1943. évi Győr és az 1949. évi Mohács melletti döntéshez hasonlóan - a vasmű működési szempontjai érvényesülnek.
A mű vízigényessége, a nyersanyagoknak és késztermékeknek vízi úton való szállítása érdekében telepítés szempontjából eleve csupán Duna menti terület jöhetett számításba, hisz a vízi szállításhoz jól kiépített kikötő is szükséges. A vasúti szállítás jó csatlakozási lehetőséget követel az elsőrendű vasútvonalhoz, és a telepítési helynek kapcsolódnia kell az országos főúthálózathoz is a közúti szállítás miatt.
Dunapentele térsége mindhárom szállítási mód igényét kielégíti. A Duna mint vízi szállítási útvonal, a Duna-öböl a kikötő részére alkalmas hely, a Pusztaszabolcs-Pécs közötti vasútvonalhoz, valamint a 6. sz. országos főútvonalhoz a csatlakozás lehetősége vitathatatlan előnyöket jelent.
Kedvező a tervezett telepítési hely a város elhelyezkedése szempontjából is Magyarország városhálózatában. A felépülő gyár és város az iparban szegény vidék lakosságának biztosít biztonságos munka- és életkörülményeket.
A kombinát és a lakótelep telepítési helyéül a Dunapentele községtől délre fekvő fennsíkot jelölik ki.
A telepítési hely természetes adottságai:
  • Földrajzi jellemzők: A fennsíkot a Duna nyugati partján Dunapentele község térségében szakadékos völgyek szakítják meg. A kezdeti idők lakótelepe részére kijelölt terület szintén egy közbeeső völggyel tagozódik egy nyugati és egy Duna felé eső részre. Ezeknek nagysága 122, illetőleg 175, összesen 297 ha. Déli irányban a kombinát részére egybefüggő sík terület áll rendelkezésre.
  • Geológiai viszonyok: A fennsík löszös talaja a Duna szintje fölött 50 m magas, a Duna-parti szakaszán meredek esésű és omladékony, ezért az építési terület a Duna-part felső szegélyétől 701 közelebb nem kezdődhet. A közlekedési, szállítási lehetőségek kedve az országúti, vasúti és vízi szállítás feltételei igényelnek túlzott beruházási költséget. A telepítési helyhez közvetlenül kapcsolódó Duna-ág alkalmas kikötő építésére.

 A kombinát és lakótelep elnevezése a Városépítési Tervező Iroda NV terveiben a kezdeti időszakban: D. 1. (Dunapentele 1.) kombinát és lakótelep

A beruházás jogi előkészítése 
  
Az 1950. év első napjaiban Sebestyén János, a Nehézipari Beruházási Vállalat vezérigazgatója feljegyzést készít a miniszter részére a dunapentelei munkálatok megkezdéséről.
A feljegyzés szerint még nem sikerült a Dunai Vasmű NV céljára szükséges terület végleges határvonalait megállapítani, de a kisajátítható terület, a vonatkozó miniszteri átirattal ellentétben, nem 600, hanem 1000 katasztrális hold. A lakótelep végleges körvonalait február 15-én, az ipartelepét április l-jén tudják tisztázni.
Ennek ellenére a kisajátítás előkészületei megkezdődnek, a Kohóipari Tervező Intézet (KITI) térképének és a telekkönyvi kataszteri térképnek az egybevetésével. A jogi kisajátítást február 15-e után az egész területre megkezdik, de csak az építkezés előrehaladásának arányában veszik igénybe a kisajátított földeket.. 

A városépítés tervei

A városrendezési tervről dönt az Építésügyi Minisztérium. A Lakóépület Tervező Intézet (LAKOTI) április 1-jéig elkészíti a telepítési tervet, és megkezdhető a vízvezetékek, csatornák és utak kiviteli terveinek készítése.
A NEB véleménye az, hogy a Népgazdasági Tanács által tervezett városnagyságot és lakásterületeket túl kell lépni, és nem fogadható el, hogy az egész város a legkisebb méreteknél megrekedjen. Az Országos Tervhivatal első lépcsőben 20 millió forintot irányoz elő 700 lakás építésére. 


A teljes vertikumú vasmű tervezésének kiinduló adatai 

Az Állami Ipari Tervező Iroda által összeállított kiinduló adatok szerint a vasművet teljes metallurgiai vertikumra, évi 280 000 t-s hengereltáru-kapacitással szükséges tervezni.

A tervezés keretébe a kővetkező technológiai részek tartoznak:

I. Ércelőkészítőmű, amely a vas- és mangán-ércek, a kohói szállőpor és hengerműi reve feldolgozását végzi. Az ércek a vasműbe nyers állapotban, dúsítás nélkül érkeznek, az apró szemcséjűeket darabosítják.
II. Kokszoló és vegyi üzem épül a vasmű kokszszükségletének fedezésére. A kokszoló fő nyersanyagbázisa a komlói és pécsi szén. Kis mértékben külföldi szén felhasználása is szerepel a tervekben.
A komlói és pécsi nyers-aknaszenek elődúsítása a bányáknál történik, a további dúsításra a vasmű kokszolójának szénelőkészítőjében kerül sor. A kokszolás vegyi termékeinek kinyerésére és feldolgozására szolgálnak a kondenzációs, a kén- és benzolkinyerő, valamint a benzolfínomító, kátránylepárló és kénfeldolgozó üzemek. A koksz- és vegyi üzem tervezésénél a kísérleti kokszolás eredményének adatait figyelembe kell venni.
III. A nagyolvasztó üzem részére 2 db, egyenként 700 m3 befogadóképességű nagyolvasztó tervezendő, amelynek vasércellátása főként importércekre alapul. Az ércek fizikai előkészítésére ércelőkészítőmű, a poros ércek darabosítására tűzi zsugorítómű tervezendő. A nagyolvasztósalak egy része granulálás után építési célokra szolgál.
IV. A martinüzem bázikus bélésű kemencéinek fedezniük kell a 280 000 t hengerelt áru gyártására tervezendő hengermű öntecsszükségletét. Az acélműi kemencék betétje folyékony nyersvasból és vashulladékból áll majd, fűtésükre kohótorokgázból és kokszolói kamragázból álló gázkeverék szolgál a fűtőláng kátránnyal végzett karburálása mellett. A kemencékből távozó füstgáz hőenergiáját füstgázkazánokban hasznosítják.
Az acélmű melléküzemei keretében vashulladék- és ócskavas-előkészítő, salaktörő, valamint mész- és dolomitégető üzemek tervezendők.
V. A hengerművek tervezésénél durva-, közép- és finomlemezek termelését szükséges biztosítani, részben táblalemez, részben szalagtekercs formájában.
VI. A vasmű karbantartó üzemei a következők lesznek:
  • öntöde,
  • kovácsüzem,
  • vasszerkezeti üzem,
  • mechanikai megmunkáló üzem szerszám és hőkezelő részleggel,
  • villamosjavító üzem,
  • építő és épület-karbantartó részleg.

A további kiinduló adatok az energiaellátásra, vízellátásra, csatornázásra, szállítási és raktározási üzemekre, az építési megoldásokra és az építési szervezetekre vonatkoznak. 




Kijelölik a kikötő helyét 

Jegyzőkönyvi kivonat a Közlekedési és Postaügyi Minisztériumban 1950. március 6-án tartott tárgyalásról.

Tárgy: 
  • A dunapentelei vasmű-kikötő elhelyezése
Jelen voltak:
  • Közlekedési és Postaügyi Minisztérium részéről: Bebrits Lajos miniszter.
  • Nehézipari Minisztérium (NIM) részéről: Sebestyén János vezérigazgató.
  • Országos Vízgazdálkodási Hivatal (OVH) részéről: Scherf Egyed főtitkár-helyettes.
  • Állami Mélyépítés-tudományi Tervező Iroda (ÁMTI) részéről: Hilbert Elek irodavezető.
  • Állami Ipari Tervező Intézet (ÁITI) részéről: Csáki Erich.

A tárgyaláson a három alapváltozatban kidolgozott javaslatot Hilbert Elek terjesztette elő:
    a) Dunapentelei kikötő a Szalki-szigeten az öbölben.
    b) Kikötő a kisapostagi szigeten.
    c) Kikötő Kisapostag alatt, a Duna nyílttéri szakaszán.

A kikötő és a vasmű közötti összeköttetésre vonatkozóan mindhárom változatnál három részváltozat vizsgálatára került sor:
  1. Csak vasúttal való összeköttetés.
  2. Vasúttal és drótkötélpályával való összeköttetés.
  3. Közúttal és drótkötélpályával való összeköttetés.

A tárgyaláson a kikötő legmegfelelőbb helyéül a Szalki-szigeti öbölt tartották.
Az a régebbi feltevés, hogy itt vasút nem építhető, a mérések szerint valótlannak bizonyult, így a tanácskozás a legelőnyösebbnek az a) alapváltozat és a 2. részváltozat szerinti megoldást, a dunapentelei elhelyezést, valamint a vasúti és drótkötélpálya-összeköttetést nyilvánította.
A kikötő a Szalki-szigeti öbölben épül meg, vasúti és közúti összeköttetéssel a vasműhöz. 


Az építési területek szemléje a pentelei fennsíkon 

Az Építésügyi Minisztérium megbízottai és az érintett vállalatok küldöttei az államtitkár vezetésével bejárták a pentelei fennsíkot. majd meghatározzák a felvonulás ütemét és az építkezés kezdő lépéseit. A döntés szerint első lépésként 1000 fő részére tíz, egyenként 100 férőhelyes lakóbarakkot állítanak fel, amelyhez a csővázat és az építőanyagot az Építésügyi Minisztérium bocsátja rendelkezésre. Ugyancsak az építésügyieknek kell gondoskodniuk ágyról, ágyneműről, mosdófelszerelésről. A téli fűtéshez a kályhákat a Nehézipari Beruházási Vállalat biztosítja.


A városépítés terveit a Városépítési Tervező Iroda (VÁTI) folyamatosan készíti és szolgáltatja, Weiner Tibor mérnököt - más teendők alól mentesítve - megbízzák a pentelei várostervezés irányításával. A tervezőknek és építőknek ki kell jelölniük a munkahelyeket, ezenkívül a Magyar Gyárépítő Vállalat vállalkozik, hogy nyolc kocka, három csont és egy bivaly típusú épületet felépít az augusztus, szeptember, október hónapokban. Ezeket téli szállásra alkalmassá teszik. A 12 épület kb. 4000 személynek adhat szállást. 

Megérkeznek az első építők

Dunapentele életében 1950. május 2. jelentős dátum. Ezen a napon kezdődik a változás az itteni életkörülményekben, életviszonyokban. A mohácsi építkezésekről kubikosok, kőművesek és ácsok érkeznek - akik a Magyar Gyárépítő Nemzeti Vállalalat dolgozói -, a város és a vasmű építőinek szálláscsinálói. Első feladatuk az építőanyagok fogadása és a lakóbarakkok építése. Az építőmunkások legelső csoportjainak a pentelei családok adnak szállást, de Rácalmáson, Perkátán is sokakat szállásolnak el közülük.
Az építkezés kezdetével a penteli munkanélküliek is munkához jutnak.
Az építők egyik csoportja a Duna-parti siklóvasút építését, egy másik csoport a mai Béke tér helyén a lakóbarakkok építését kezdi meg. 



A Nehézipari Beruházási Vállalat első irányító irodája 1950-ben

Megérkeznek az első vázlatok

1950 májusának közepén érkeznek meg a szovjet tervezőintézettől a vasmű vázlattervei, amelyek kijelölik a határvonalakat és a vasúti csatlakozást. Ilyen vázlatok már megelőzően is készültek, részben még a mohácsi tervek felhasználásával a KITI gondozásában. A mostani tervek azonban az elsők, amelyek az újonnan kijelölt telephelyen mutatják be a nagy kiterjedésű gyártelep elhelyezését, és a területbe való beillesztését.

Magyarországra érkezik a szovjet
GIPROMEZ Kohászati Tervezőiroda mérnökcsoportja


A gyár területét megnövelik, különösen északi és nyugati irányba. A pályaudvarok helye is megváltozik. A kerítésen kívülre egyetlen pályaudvart terveznek, amelyből a gyár területére két fő- és egy mellék-vágánycsoport ágazik le. Kijelölik a gyári főkapu, a mellékkapuk, továbbá az elektromos alállomás és a salakhányó helyét.
A hazai tervezőintézetek a már eddig elkészített részletterveket kezdik átdolgozni, a megadott vázlathoz igazítva azokat. Ezután összeállítják a bírálóbizottságokat, amelyek a szovjet terveket véleményezni fogják.

A Duna Menti Mélyépítő Vállalat eredményei

A kivitelező vállalatok közül elsőként a Duna Menti Mélyépítő Vállaltat kapcsolódik be az építkezésbe. Júliusra már felállítja saját helyi központját négy építésvezetőséggel és központi gépészeti osztályával tevékenykedik.
Az 1-es építésvezetőség a városi házak és középületek építését végzi. Munkája nyomán befejezés előtt áll a vállalat központi helyisége, a pénzügyi osztály, az üzemi bizottság és az orvosi rendelő szobája, a kultúrház-barakk, a garázs, folyik a víztorony, a sikló és hat lakóbarakk-épület építése.
A 2-es építésvezetőség az utak és a hidak építésén dolgozik.
A 3-as üzemvezetőség az ivóvízművet építi, két kút már el is készült, újabb fúrások is kezdődnek. A 4-es építésvezetőség a Duna-ág mederkotrását végzi, és a kikötői partfalat építi.
Július elején lendületes munka folyik, a hónap második felében azonban munkaerőhiány lép fel, mert az építők egy része aratómunkát vállal.

Az építkezés első félévi tapasztalatai

A pentelei kirendeltség augusztusi jelentése már néhány létesítmény elkészültéről ad számot. Ezek az első felvonulási épületek voltak: raktárépület, garázs, munkásbarakkok, zuhanyozó, rakodó, a C, D, E, F lakóbarakkok, kultúrház-barakk és a 6-os főút városkerülő szakasza. Folyamatban van a Szalki-sziget melletti Duna-szakasz mederkotrása, a csatornák építése, az ivóvíz-kúttelep építése, haladtak az útkitűzések és a tereprendezés. A mélyépítő munkán ekkor mintegy 1000 fő dolgozik.
A NEB vezetősége inkább a magasépítő tevékenységgel elégedetlen, elfogadhatatlannak tartja, hogy a magasépítőket a Magyar Gyárépítő NV Budapestről irányítsa, ami miatt a munka szervezetlenül folyik. A helyi építkezéseken nincs elegendő számú, megfelelő szintű műszaki felkészültségű vezető, anyagról időben nem gondoskodnak, gépi felszerelésük sem elegendő, például 7 betonkeverőből csak 3 működik. 15-20 szállítószalag helyett csak 2 áll rendelkezésre. A munkások ellátottsága nem kielégítő. A NEB követeli az Építésügyi Minisztériumtól az önálló Dunapentelei Magasépítő NV megalakítását, ettől várva nagyobb szervezettséget. 

az egyik fiatal vasutas a vállalt megbízásról szól társaihoz


"Építsük fel a Dunai Vasművet!"

A Dolgozó Ifjúság Szövetségének Központi Vezetősége 1950. október 15-én felhívást Intéz a magyar ifjúsághoz, mozgósítani kívánja az ország fiatalságát a Duna menti vasmű felépítéséhez, hogy az új városra és gyárra fordítsa az ország figyelmét. "Magyar Ifjúság! Jelentkezz a Dunai Vasmű felépítésére!" - szól a kiáltvány. A fiatalok az országban mindenütt lelkesedéssel fogadják a feladatot, miszerint a gyár ötéves tervünk büszkesége. A hatalmas gyár körül iskolák, óvodák, üzletek, mozik, egészségügyi intézmények épülnek. Sok ezer tonna földet, vasat, betont és téglát kell megmozgatni, hogy megszülessen a hatalmas alkotás. A felhívás nyomán még ezen az őszön ezernél több fiatal indul Budapestről és az ország számos vidékéről Pentelére, akik szinte megtiszteltetésnek veszik (érzik), hogy részesei lehetnek a nagy munkának. Köztük van Matola József társaival, többek között Takács Józseffel, Vlasits Mártonnal. Nincs olyan város vagy megye, ahonnan ne érkeznének az első két évben csoportosan fiatalok a nagy építkezéshez, akik közül sokan letelepednek a városban. 

fiatalok csoportja a budapesti pályaudvaron 1950 októberében


1 év megfeszített munka után, 1951 áprilisában az akkori Dunapentelét várossá nyilvánították.


1951. április 29. MAGYAR KÖZLÖNY




Nincsenek megjegyzések: