2015. november 23., hétfő

Isten éltesse Törőcsik Mari művésznőt!


Isten éltesse a művésznőt születésnapja alkalmából!

Visszaemlékezésünkben elevenítsük fel az épülő városunkban forgatott Kölyök cím film nevezetesebb jeleneteit.


Kölyök - fekete-fehér, magyar film, 91 perc, 1959

Kölyök (Törőcsik Mari), ez a kedves, kócos, kétbalkezes kislány beleszeret új brigádvezetőjébe, Gordon Jóskába (Szabó Gyula), aki sajnos észre sem veszi. A lánynak nagyon rosszul esik ez a mellőzés, és mint annyi minden mást az életében, ezt is hűbelebalázs módjára akarja megoldani, és majdnem a Dunába fúl. Szerencsére arra jár a jóképű Kondor Géza (Zenthe Ferenc) aki megmenti, majd elviszi táncolni, felébresztve ezzel Gordon Jóska szerelmét.

rendező: Szemes Mihály, színész: Törőcsik Mari, színész: Szabó Gyula, színész: Zenthe Ferenc, színész: Bessenyei Ferenc, színész: Rajz János, színész: Suka Sándor, színész: Szirtes Ádám, forgatókönyvíró: Markos Miklós, forgatókönyvíró: Palásthy György, operatőr: Pásztor István, zene: Petrovics Emil, társrendező: Markos Miklós, vágó: Morell Mihály





Új vígjáték - új kezdeményezés

Bemutatták a Kölyök című új magyar filmet

Tegnap este mutatták be a Dózsa Filmszínházban a Kölyök című új magyar filmet, amelynek díszbemutatóján megjelentek a film főszereplői és munkatársai is.

Az előadást és a művészeket a közönség szeretettel fogadta. Olyan filmalkotást ismert meg a közönség az új magyar filmben, mely először ad hű képet a város életéről, lakóiról.

A filmvígjátékok megszokott, elcsépelt sablonjától eltérően egészségesen új kezdeményezés a "Kölyök". A közelmúlt magyar vígjátékaiban hemzsegett a rosszul értelmezett "pesti humor", torz helyzetkomikum, sematikus szituáció és valljuk be, társadalmunk meglévő hibáinak néha túlzottan felnagyított szatirikus beállítása. Ezek a vígjátékok azt az érzést keltették bennünk, hogy a kívülálló gúnyolódik, élcelődik velünk.
A Kölyök írói egy szeles, kétbalkezes, de nagyon jóindulatú kislány kalandjain keresztül azt igyekeztek megmutatni, hogy a mi társadalmunkra már nem az emberek rideg elszigeteltsége a jellemző, hanem az egyéni érdekeket legyőző emberség, egymást segíteni akarás. Ez a segíteni akarás olyan meggyőző erővel sugárzik a filmből, hogy a mozit elhagyva biztosak vagyunk abban, hogy a Kölyök megkomolyodik, jó szakmunkássá válik, nem kell az alkotóknak direkt-módszerekkel ezt ábrázolniok. Nem véletlen, hogy az események színhelye városunk, hazánk első szocialista városa. A bennszülött sztálinvárosiak tudják, hogy mennyi elhagyott és elárvult gyermek problémáját kellett az elmúlt években városunk kis társadalmának megoldania. A Kölyök nem egyedülálló eset, és a megnyilvánuló emberszeretet, ügybuzgalom sem egyedi példa.
Palásthy György és Markos Miklós kedves kis storyt kerekített ki a Sztálinvárost építő kislány naplójában leírt viszontagságaiból, jó dramaturgiai megalapozottsággal, nagyon sok melegséggel és humoros szituációkkal. A témájukból adódóan nem volt sem céljuk, sem feladatuk hatalmas társadalmi mondanivalója, filmet írni. Amit azonban írtak, az őszinte és igaz. Talán egy kicsit azt hiányoljuk, hogy kevés a jellemzően sztálinvárosi a figurákban és cselekedeteikben.
A forgatókönyv adta jó anyaghoz a rendezés nem sokat tett ötletben, beállításban, színben. Sőt, a könyv legkedvesebb szituációi, poenjei elszürkülnek a filmben. Néha úgy éreztük magunkat, mint amikor egy jó viccet rosszul süt el az előadó. Nem hangsúlyozódik ki kellően a Kölyök gyerekes szemtelensége és humora, amikor az olaszoknak csau-t köszön, mert azt hiszi, minden külföldi így köszön, és nem tudja, hogy véletlenül valóban olaszul köszönt. Különös, bája és humora van annak, amikor a Dunából mentik ki, a mentő nyeli a vizet és erőlködik, a Kölyök pedig válóban kölykösen arról érdeklődik, hogy úgy csinál-e a lábával mint a béka, vagy amikor a kétes hírű nőket hallgatja ki a főhadnagy és ő apukámozva berohan stb., mindezek a kedves szituációk, humoros poénok egyszerűen nem, jönnek ki a filmben. Érdekes, kedves ötlet a filmbeli mackó legenda. Kár, hogy az ötlet kivitelezése szirupos, giccses.
Szeretnénk a film íróinak figyelmét felhívni egy számunkra fontos elvi kérdésre. Mi meg vagyunk győződve, hogy a Vasmű igazgatójának is az a véleménye, hogy rajta kívül nemcsak egy 6 éves gyerek tudta, hogy a szántóföldön gyár és város épül majd. Nem nagy hiba, de érdemes felfigyelni rá, mert sokan vagyunk, akik tíz esztendővel ezelőtt már hittünk, abban, ami ma valóság.
A Kölyök szerepét mintha Törőcsik Marinak írták volna a film alkotói. Róla elmondhatjuk, hogy játékával, színészi munkájával csak emelt a filmen. Mozgása, mimikája kedves, természetesen kölykös. Ifjú Szabó Gyula szerepadta lehetőségeinek határain belül jó. Az igazgatót Bessenyei Ferenc alakította, ezúttal tőle szokatlan színtelenséggel. Rendezői hiba is, hogy hangvételét nem érezzük minden esetben természetesnek, őszintének. Nem érezzük például indokoltnak, hogy egyszerre miért ragaszkodik a Kölyökhöz, amikor a főhadnagy papa el akarja vinni. Erőltetett ez a hangváltás, de még néhányat sorolhatnánk. Mindezek ellenére örömmel üdvözöljük azt az útkeresést, ami a fiatal alkotók munkáját jellemzi. A közelmúlt filmjátékaihoz képest, óriási előrelépést jelent a Kölyök, szellemében, mondanivalójában. Jó film, előreláthatóan nagy közönségsikere lesz.
Ha mégis több kívánnivalót említettünk volna meg, ennek csak az az oka, hogy véleményünk szerint az adott magból sokkal jobbat lehetett volna csinálni.


A Kölyök című film bemutató díszelőadását október 26-án este hat órakor tartották a Dózsa Filmszínházban. /jakd.hu


Nincsenek megjegyzések: